A szabadság kis körei idén alighanem a szavazókörök lesznek, mert ténylegesen a tízezernyi szavazókörben dől el, lesz-e 2014-ben kormányváltás. Így a demokratikus pártok számára is létfontossággal bír, hogy szimpatizánsaik minél nagyobb arányban járuljanak az urnához a választás napján, s szabadon dönthessenek. Csakhogy manapság a félelem igazgat, s a Fidesz tudatosan zavarja a szabad választás kis köreit. Ezért a demokratikus pártoknak nem csupán arra kell ügyelniük, mit mond, de arra is, mire képes a kormány! Hisz' immár valóban "lőtávolban" a választás, amint azt Orbán Viktor háborús retorikára épülő beszédéből megtudhatta ország-világ.
Bejáratott modern demokráciákban a választási részvétel személyes döntés, a szavazók belátására bízzák. Minden magára valamelyest adó párt meg van győződve saját politikai üzeneteinek mozgósító erejéről, és a regnáló kormányok sem gördítenek adminisztratív akadályokat politikai ellenfelük részvétele elé. Aki tehát ma Európában tiszta választásokon akar győzni, sem jogalkotással, sem egyéb hatalmi praktikával nem kísérletezhet. Nem így Magyarországon. Orbán - netán a 2002-es választási fiaskóból okulva - ma már semmit nem bízna a véletlenre. A párt prominensei maguk közt bizonyára megmosolyogták az ócsai "kispályásokat", a szavazatvásárlásról szóló zavaros híreket. Ma ugyanis a Fidesz csak nagytételben "vásárol" voksokat.
Mindenáron kormányon akar maradni, ezért a ciklus kezdete óta mindent alárendelt hatalmi ambíciójának. E cél jegyében oktrojálta az egypárti alaptörvényt a köztársaságra. Ezért vezette be rajtaütésszerűen az egyfordulós választást; tudatosan és folyamatosan bénítva a demokratikus versengést. Az előzetes választási regisztráció ötlete ugyan csúfosan megbukott, az eredeti politikai szándék azonban úton-útfélen visszaköszön, leginkább a diszkriminatív levélszavazásban.
Köztudomású: a ciklus nyitányán a nyugdíjkassza kisajátításából alaposan "bespájzolt" a kabinet. A közbeszerzésekkel a cseperedő "maffiaállam" fogadott családjait kitüntető figyelemben részesítették, az állami földbirtok-osztás, a trafik panama esetén küldetésének megfelelően forgatták a Kubatov-listát. Miután pedig birtokba vették - pártszolgálatba állították - a közszolgálati médiát, a takarékszövetkezeteket is nyugodtan megkopaszthatták. Így mára elérkezettnek látják az időt, hogy a politikai családtagjaikat, az egykulcsos adó nyertesit, hadba szólítsák: tíz körömmel védjék eddigi szerzeményüket, a politikai hitbizományt. S ilyen hátországra támaszkodva a kormányzat 2014-ben - erkölcsi gátlásokat félresöpörve - egy füst alatt hajt fejet a holocaust áldozatai előtt (megrendezve a holocaust-évet), és adja át aktuálpolitikai rendeltetésének a Horthy-restauráció szellemében átépített Kossuth-teret!
A hivatalos propaganda eközben minden hullámhosszon azt skandálja, hogy az ország jobban teljesít, és a rezsiharc sikerét legfeljebb a baloldal, no meg a globális felmelegedés "veszélyeztetheti". Valójában nem a Fidesz zsebében, hanem a választók kezében van az Orbán-kormány sorsa. Amelyre lassan éppúgy ráég a NAV botrány vizsgálatának elszabotálása, mint a trafik panama, a korrupció államosítása. Amennyiben a kampány célegyenesében összefog, s jobban aktivizálódik a kormányváltás igénylők széles tábora, borítékolható a végeredmény: a 2014-es választás lehet a Fidesz Trianonja.
Elejtett szavaikból tudjuk, érzi ezt a kockázatot a kormányzópárt vezérkara is. A részvételi küszöböt ezért teszik önkényesen különböző magasságba. Amint e szándékának Orbán Viktor már a 2010-es választások idején, az Eleni Tsakopoulos Kounalakis amerikai nagykövetnél tett bemutatkozó látogatásán hangot adott, az elhíresült Wikilieks-iratok szerint elpanaszolva: amíg 1998-ban 56 százalékos részvétel mellett tudott nyerni, 2002-ben és 2006-ban 68, illetve 72 százalékos részvétel mellett veszített. Mindebből arra következtetésre jutott: a Fidesz számára a "62 százalék alatt előnyös, különben elkezd csúszni a dolog a másik irányba".
Nos, ma már szabad szemmel könnyen kivehető: elkezdett csúszni a dolog a másik irányba! Ennek beszédes tanújele az a közfelháborodás is, ami a levélszavazás kormányzati kezelését kíséri. Amíg ugyanis a határon túliak akár levélben is szavazhatnak, az éppen külföldön dolgozó magyarok százezreit ebből kizárták. Ők kizárólag személyesen, aznap, a követségeken adhatnák le voksukat. Feltéve, ha ezt a választás előtti nyolcadik napig kérik. Mert manapság egy alapjogot is kérvényezni kell! Angliában történetesen több százezer, magyarországi lakcímmel rendelkező honfitársunkat éri e hátrányos megkülönböztetés.
Az sem izgatja a kormányt, hogy a hatályos törvény szerint úgy kellene megállapítani a szavazókörök számát, hogy egy szavazókörre legfeljebb ezerötszáz, a központi névjegyzékben szereplő választópolgár jusson. Írd és mondd: ezerötszáz! Nem pedig ötszázezer. Önmagában is fájó és árulkodó tény, hogy ma London a legnagyobb magyar szavazókör, de az igazi szégyen mégiscsak az, amikor egy kormányzat nem üti meg demokrácia küszöbértékét. Ha politikai megfontolásból megfoszthatnak alkotmányos jogának tényleges gyakorlásától több "stadionnyi" magyart.
