Örömmel tapasztalom, hogy felébredt a magyar baloldal, amely az elmúlt években - még kormányzati szerepben is - passzivitásba burkolózva figyelte, amint kiépül az orbáni médiabirodalom. Ez az impérium válna teljessé a tv2 nevű kereskedelmi csatorna lenyúlásával. Számomra nem vitás, hogy a tulajdonjogot névlegesen megszerző két személy magánemberként nem rendelkezik azokkal a milliárdokkal, amelyek a vételárat képezik. Vagyis valószínűnek tartom, hogy ők csupán strómanok, a tényleges vásárlók kiléte pedig sok találgatásra adhat okot.
Mint hírlik, az ügyletnek van német, sőt, amerikai vonatkozása is; a demokratikus ellenzék képviselői ki is jelentették, hogy nem restek az érintett országok gazdasági, illetve igazságügyi szerveihez fordulni annak érdekében, hogy az adásvétel minden részlete nyilvánossá váljék. Jó lenne tudni például, hogy a reklámadó meglebegtetése hány potenciális vevőt riasztott el az üzlettől, vagyis történt-e jogtalan állami beavatkozás a piaci folyamatokba.
A hazai demokratikus közvéleménynek mindenképpen támogatnia kell az ellenzéknek ezt a törekvését. A kormánypártok arrogáns voluntarizmusa igenis indokolja, hogy ellenfeleik szintén a "kemény kéz" politikáját folytassák. Ki kell azonban jelentenem: a jogi lépések szükséges, de nem elégséges feltételei a szavazók megnyeréséért folytatott eredményes harcnak.
Nyilvánvaló, hogy a tv2 megszerzésével a kormánypártok a lakosság igencsak tekintélyes hányadához el tudják majd juttatni üzeneteiket, ami a választások közeledtével egyre sürgetőbb lehet számukra. Tömegek manipulálhatóak a hírműsorokon keresztül vagy "társadalmi célúnak" álcázott hirdetésekkel, amelyek ezután feltehetőleg a kormánypropaganda eszközeként szolgálnak majd.
Éppen ezért nem feledkezhetünk meg a szellem szintjén folytatott küzdelemről. Külföldi hír, hogy a görög miniszterelnök, aki pedig valósággal irtózik az Arany Hajnal nevű politikai tömörüléstől, ellenzi a neonáci párt betiltását. Antonisz Szamarasz kijelentette, hogy a jobboldali extremitások ellen a demokrácia nyújtotta fegyverekkel kell harcolni. Államférfiúra valló felismerés, amelyet a hazai demokratikus erőknek is meg kellene szívlelniük. Megakadályozható ugyanis a médiumok átjátszása a kormányhoz közeli gazdasági érdekcsoportok kezébe; ha nincs az igazságot eltorzító kormánypropagandával szembeállítható üzenet, igyekezetünk hiábavaló.
Szent igaz, hogy az ellenzéki média Orbán Magyarországán alacsony hangerővel szól, esetenként a létéért küzd, és ez elég baj. Ha azonban megtaláljuk a fogást a kormányzati kommunikáción, rámutathatunk, hogy a király meztelen. Elég bemutatni a romokban heverő magyar gazdaságot, a hosszú évek óta nem látott nyomort, s a folyamatosan romló közhangulatot, amely nevetségessé teszi a kijelentést, miszerint "Magyarország jobban teljesít".
Orbánnak négy éve sikerült a közvéleményt a szocialisták ellen hangolnia, meg is lett az eredménye. Ahogy a nagy brit gondolkodó, John Stuart Mill fogalmaz: egy demokráciában a közvélemény gyakorol diktatórikus hatalmat.
