Nincs abban semmi újdonság, hogy Rogán Antal szereti noszogatni, illetve jobb belátásra bírni a honi igazságszolgáltatás különböző fórumait. Emlékezhetünk rá, hogy már a gázoló Rezesová ügyében is hasznos tanácsokkal látta el a bíróságot, és amikor a Kúria legutóbbi döntése a devizahitelek jogegységi kezeléséről hiányérzetet keltett benne, legott közölte, hogy a magas bírói grémium a "bankok mellé állt".
Nem volna mindezekkel a véleményekkel semmi baj, ha egy történetesen Rogán Antal nevű magánember, mondjuk internetes blogján vagy valamelyik szerkesztőségnek küldött olvasói levelében pertraktálná őket. Az állampolgár azt beszél, amit akar, és mint tapasztalatból tudjuk, mindig akad olyan orgánum, amelyik a legképtelenebb észrevételeket, is készséggel közzéteszi.
Csakhogy az a Rogán Antal, akit mi (valamelyest) ismerünk, nem civil hozzászóló, hanem a Fidesz frakcióvezetője. Egyszóval politikus, mégpedig olyan politikus, akinek a kormányzópárt parlamenti képviselőcsoportja élén van némi befolyása az államügyek terén. Vagy ha valójában talán nincs is, mert feltételezhető, hogy csupán a miniszterelnök intencióit hajtja végre, fellépésének akkor is az a látszata, hogy személyében reprezentálja a törvényhozó és végrehajtó hatalmat.
Mármost az igazságszolgáltatás, mint tudjuk(?) különálló hatalmi ág egy demokratikus jogállamban. Nemcsak iratlan, hanem írott főszabály is, hogy következésképp független, döntéseiben más hatalmi ágak által nem befolyásolható. A Rogán nevű frakcióvezető erről minden bizonnyal hallott már harangozni, hiszen ennél az alaptételnél jóval bonyolultabb összefüggéseket szokott megejtően lucidus elmével boncolgatni a nyilvánosság előtt; például igen energikusan képes amellett érvelni, hogy az úgynevezett rezsicsökkentés feltétlen áldás a házon, és az adófizetőknek közvetve sem kerül pénzébe - noha ez a legkevésbé sem igaz. Ehhez képest pedig a hatalmi ágak szétválasztásának elmélete pofonegyszerű ismeretanyag. Rogán frakcióvezető tehát aligha azért nem tartja tiszteletben a bírói verdikteket, mert nem látja át, hogy az ő posztján ez megengedhetetlen, hanem éppen ellenkezőleg. Azért, mert úgy véli, számára ez is megengedhető.
Persze, ezzel nincs egyedül a kormánypártban, amelynek korifeusai szentül hiszik, hogy a kétharmados parlamenti többség minden további nélkül felülírhatja akár az alkotmányos alapnormákat is. És ha ez a hit hegyeket mozgat meg - de legalábbis már felszámolhatta a demokrácia legfontosabb intézményeinek autoritását -, akkor miért épp a Kúria feladatait ne szabhatná meg Rogán Antal? E hét csütörtökön úgy gondolta hát, arra szólítja fel a nyilvánosság előtt a legfelső bírói fórumot, hogy ne várja meg az Európai Unió Bíróságának állásfoglalását a devizahitelek ügyében, hanem a maga részéről döntse el, miként kell ítélkezni az egyoldalú kamatemelések és az árfolyamrés dolgában. Szerinte a Kúria a magyar törvények alapján is eljárhat, és semmilyen európai fórumhoz nem kell igazodnia.
Igen, ez egy karakán magyar politikus nemkülönben karakán kiállása volt. Mit lacafacázunk itt az európai joggal, ha egyszer a nemzeti szuverenitás talaján állunk, mi több, küzdünk súlyosan veszélyeztetett érdekeink védelmében!
A helyzetet - fájdalom - némiképp azonban árnyalja az a kétségkívül zavaró mellékkörülmény, hogy Magyarország az Európai Unió tagja. És mint ilyen, kötelezőnek ismerte el magára nézve az európai joganyagot, sőt, az Európai Bíróság döntéseinek figyelembevételét. Ennek belátása sem ígényel akadémiai szintű képzettséget, tehát Rogán frakcióvezető is simán felfoghatja - felfoghatná, ha akarná. De nem akarja, mert ha tudomást venne erről az egyszerű tényről, nem alakíthatná oly odaadóan a népbarát vonzó szerepét.
Ami bizonyára széles körben ünnepeltebb, ami Darák Péternek, a Kúria elnökének jutott. Ő ugyanis nem válaszolhatott mást a Fidesz képviseletében követelőző, ám illetéktelen politikusnak, mint azt, hogy a testület akkor hoz majd döntést a tisztességtelenség tárgyában, ha a szükséges tények és ismeretek birtokában lesz - márpedig az Európai Unió Bíróságának határozata pedig ezek közé tartozik. De Rogán még ezek után is előadta egy tévéműsorban: az aztán végképp szükségtelen, hogy az európai állásfoglalás után még két-három hónapig tartson a magyar jogegységi döntés meghozatala. Holott, ha figyelt volna Darák Péterre, megtudhatta volna, hogy először az európai bíróság főtanácsnoka fogalmazza meg a szakvéleményét, majd két-három hónapon belül kerül sor a luxemburgiak végleges testületi döntésére. Vagyis a Kúria nem szándékozik húzni az időt, csak hát nem áll módjában sürgetni az európai bíróságot.
Rogán frakcióvezetőt az ilyen macerás részletek persze nem érdeklik, ő azt a rapid gyakorlatot szokta meg, amellyel a kormánypárt akár két nap alatt dolgoz ki és szavaz meg sarkalatos törvényeket. Hogy aztán azok milyen színvonalúak, arról jobb nem beszélni, de legalább hatékonyan zakatol a Nemzeti Együttműködés Rendszere.
Ha majd az orbánizmus teret hódít az unióban, az ottani bírák is összekaphatják magukat.
