Miközben Orbán katonákkal, és a történelmi zászlókkal a háta mögött (észak-koreai mintára) miniszterelnök létére, uszító pártpropaganda beszédet mond a fantomizált külföld és hazai csatlósaik ellen, és hadrendbe akarja állítani "csapatait" többszázezer ember előtt, a Duna másik oldalán az ellenzék jelesei egymás torkának esnek.
A Műegyetem előtt jó hangulatban gyülekezett mintegy 50-60 ezer ember, hogy ünnepelje az ellenzék összefogását az Orbáni diktatúra ellen. Mert ezt jósolta a fellépő politikusok névsora, még annak ellenére is, hogy előtte való nap sietve megkötötte a hónapok óta húzódó együttműködést az MSZP és az Együtt 2014. Két fajsúlyos, nagy támogatottsággal rendelkező párt már összefogott, ha nem is egyformák, de kétségtelenül jelentős erő - gondolhatták az emberek és reménykedtek, hogy majd most jönnek a többiek. A kérdés csupán az volt, hogyan játsszák le. Hát csak nagyon vulgárisan tudom megfogalmazni: szarul.
Nem vitatom, okos emberek mondtak időnként okos mondatokat, de politikai hasznuk csapnivaló. Mintha a Fidesz kottájából muzsikálnának. Nincs saját zenéjük. Nem együttműködést, összefogást hoztak létre ezen az ünnepi napon, hanem egyértelműen bebizonyították, hogy képtelenek erre. A személyes ambíciók, az túldimenzionált egók, a váteszhit mérgei uralták a beszédeket és tették csalódottá az embereket.
Hiába van igaza Kuncze Gábornak, aki reménytelennek látja a kialakult helyzetet, hiába mond okos beszédet Bajnai Gordon, még az eléggé semmitmondó Fodor Gábor is hajtogathatja a magáét, és persze Gyurcsány Ferenc is rekedtre kiabálhatja a teret, és fenyegethet mélyszántással, nem beszélve a leordított Mesterházy Attila kínos igyekezetéről, hogy meghallgatást találjon, ha a végkövetkeztetés az, hogy nem fogunk össze.
Egy leány volt csak aki túl tudta tenni magát a hamis illúziókon, és azokról beszélt, azokat hozta példának akik megmutatták, hogy bátrak és ki mertek állni ez ellen a gátlástalan és embertelen rezsim ellen. A fiatalokról beszélt Szabó Tímea, akik tavaly télen felforgatták ezt a beszari várost, akikre verőlegényeket küldtek, akik akcióikkal megmutatták Európának is, hogy van ellenállás Magyarországon.
Hát bennük lehet csak bízni. Talán felnőnek egy igazi, milliós tömegeket megmozdító ellenzékké, és elküldik a francba ezt a "pártütő" társaságot, akik így képtelenek lesznek leváltani Orbánt, mert még mindig az a legnagyobb gondjuk, hogy kinek nagyobb a farka. (Ajánlott irodalom Ady Endre: Az izgága Jézusok)
Ezt a dühös kis írást 2013. október 24-én írtam és küldtem el egy nagyrabecsült szerkesztőségbe. Aztán abban maradtunk, hogy várjunk, hátha mégis van esély egy valamikori - közeli - összefogásra, mert rájönnek, hogy ha akkor Mesterházy kitárja a karjait és felhívja a színpadra a többieket és azt mondja: rendben, fogjunk össze, a részletek most nem fontosak, csak az, hogy leváltsuk ezt a bandát, akkor megmozdul Magyarországnak az a fele, amelyik nem csügg áhítattal egy vezérnek tartott csaló populizmusán.
Tévedtünk, hiába vártunk, nem jött létre semmi, csak iszapbirkózás.
Január hatodikáig, amikor is Bajnai Gordon bejelentette, hogy lehet mégis nyitás, és ő vissza is lép. (Honnan?) Azóta a politikusok Kálmán Olga előtt kínosan magyarázkodnak, és bizony egyáltalán nem hitelesen, hogy ők mindig is így gondolták, de hát, izé, valahogy így alakult…
Sok okos írás taglalta alaposan azt a helyzetet amit az Orbán kormány okozott, maffia államtól a diktatúráig, a fasisztoid jelzőtől az orwelli állam terrorjáig, s mindenkinek igaza van.
Csak azt nem látom, hogy mivel akarják megverni a Fideszt, a kormányt. Nem látom a stratégiát egyik pártnál sem. Az, hogy fogjunk össze, az az alap. De hogyan győzzük meg az embereket, hogy igazunk van, sőt, hogy igazak vagyunk? Hogyan lehet hiteles az az MSZP, amely Gyurcsány kormányzásáról hagyta elhitetni, hogy tönkre tette az országot, mert el akart szakadni tőle? Egy bajai videót beszopó vezetés akar kormányozni? Hogyan tud tömegeket meggyőzni az Együtt, ha kezdeti sikerei után sikerült a bejutási küszöb közelébe lealudnia magát? Ha egyetlen harcos csapatát a Szolidaritást takarékra állították a "szobordöntés" után, ha a többiek - Schmuck kivételével - még azt sem tudják hányan vannak és mit is akarnak. Van Magyarországon legalább négy-öt millió ember aki finoman szólva nem elégedett a Fidesz kormányzással, velük lehetne győzni, de ehhez kell a stratégia.
Azt gondolom kettős harcmezőn kell sikereket elérni. Szándékosan írom a harcot, mert az lesz.
Az egyik oldal a Fidesz hívők, a korrumpált tömegek, a hivatalnokok, a közszolgák tömegeinek felvilágosítása. Először is a hazugságokról kell felvilágosítani mindenkit, hogy a jószándékú, vagy naiv, és képzetlen emberek átlássák a magyar valóságot. Velük is meg kellene értetni, hogy a Fidesz nem romokban fetrengő országot vett át, hogy Gyurcsány és Bajnai kormányzása hatalmas sikereket ért el, hogy gazdasági, kulturális, oktatási, sőt még a Fidesz által megakadályozott egészségügyi helyzet is jobb állapotban volt, mint most.
A Fideszes rablógazdálkodás eleve hazugságra épített gazdaságpolitikán jött létre, és tragikus következményei minden szegény családnál kimutathatók. Hogy mit barmoltak az alkotmányos jogállam, a kultúra, a művészetek, az oktatás, a közérzet, az életszínvonal, a nemzetközi megítélés területén az könyveket tölt meg. Azt is tudniuk kell, hogy sokan nagyon is jól is jártak, és erősen érdekük ennek a rendszernek a fenntartása. Náluk a nagy lóvé.
Látni kell, hogy legalább három millió embert "megvettek". Nem úgy, hogy sokat fizetnek nekik. Olyan is van szép számmal. A nagyobb tömeg az állami alkalmazottak, a közszolgák, az önkormányzatok által foglalkoztatottak, a közmunkások megtévesztett és félelemben tartott sokasága. Nekik a Fidesz "biztonságot" jelent. Azt látják, hogy most ez van, ez kiszámítható, ez érthető, lehet, hogy nem egészen jó, de megél, ha rosszul is, kiszolgáltatottan és félelemben, de "valami van". Még meg is vannak vezetve a különböző hitelek elengedésének ígérgetésével, a közmű díjak, a rezsi csökkentésével, a pályázatok pénzeinek meglebegtetésével, a reménnyel, hogy mindig jobb lesz, mert mi adunk. Ezt a hamis biztonságot nem szívesen adják fel az emberek.
A felvilágosító, meggyőző munkát jól előkészített, alapos adatolással és érvekkel felkészített, igen népes csapatokkal és okos kommunikációval kellet volna elkezdeni már rég. Legalább a nevezetes októberi esemény óta. Hosszan lehetne most elemezni a módokat és módszereket, a tartalmakat és a részleteket, de ez a cikk erre most nem alkalmas.
A másik terület a "mieink" és a bizonytalanok meggyőzése, megnyerése. Mert még a népszerűségi vizsgálatok alapján is nagyon nagy a bizonytalanság ezen a területen. Most meg pláne, hogy hallgatjuk a hadoválást arról, hogy mi mindig is ezt akartuk, csak ezek, meg azok nem akarták, meg nem így gondoltuk, meg most minden rendben lesz, a leendő vezetőről még nem tárgyalunk, személyekről sem, jelöltekről sem, szakmai egyeztetés folyik, nem merült fel külső személy neve, blabla-blabla... Kínos.
Még azokat is elbizonyítja akik leváltanák ezt a kormányt, de azt kérdezik, hogy kire szavazzak? Most nem elég majd azt mondani, hogy összefogtunk és ez a jelöltünk a választó kerületben, és ez a miniszterelnök jelölt. Nem elég, mert azt kérdezik az emberek, hogy miért, eddig miért nem tudtátok? Hogyan bízzunk meg bennetek, ha három hónap sincs a választásokig és csak most jöttök elő a farbával? Ha előjöttök egyáltalán. Mi a fenét csináltatok eddig? Ezt is meg kell magyarázni. Van, lesz erre stratégia? Hogyan hihessük el az ellenzékről, hogy valóban ellenzék, hogy szándékai tiszták, hogy nem túlélésre játszanak, hogy teljes az összefogás a leváltás akarásában, és nem fogja hátba támadni senki a másikat? Hogy nem vész el a szavazatunk, ha a közös ellenzéki jelöltre voksolunk! Legalább az ország szavazó polgárainak felét kellene meggyőzni arról, hogy nemcsak dumálnak, hanem valóban a kormány leváltására törekednek, és képesek is rá.
Fel kellene ismerni, hogy nagyon nagy a veszély! A jelenlegi ellenzék számára lehet, hogy "ez a harc lesz a végső", mert esetleges bukásuk beláthatatlan következményekkel jár, az egész országra nézve is. És ez az ő felelőségük. Nincs idő! Ma már szerda este van, most mindenki arra vár, hogy mi lesz az összefogással, ki mindenki lép be, vagy fér be a közös csapatba. Lesz-e közös és új, hiteles miniszterelnök jelölt. Pedig már rég azzal kellene foglalkozni, hogy hogyan és mit mondjunk az embereknek, hogy megértsék miért kell a kormányváltás.
Talán kiderült, nem vagyok pártatlan, de szégyellem magam, és nem várhatok tovább.
