Írni. Pozitív dolgokat. Mi sem egyszerűbb. A honorárium magas. Megírom. Kaptam három trafikot. Megírom. Kérek földet és hozzá sok európai uniós támogatást? Kérek. Megírom. Parancsolni méltóztatik a szerkesztő úrnak egy kis közbeszerzés? A héten csak 18 milliárdot tudok odaígérni, de tessen szíves lenni benézni a jövő héten is. Na, jó. Elviszem. Megírom.
Kellene itten a köztévében csinálni egy műsort a rendszerváltásról. Arról kellene szólnia, hogy a komcsik-bajnai-gyurcsány-mesterházy hogy tette tönkre a hazát. Kemény munka, de valakinek ezt is el kell végezni. Jó, hát pár milliárdot tudunk utalni érte. Megírom.
Kérem, itt nagyon elszaporodtak a fácánok, le kellene pár százat vadászni. Közben eszem-iszom és Trixi és Mixi őrgerófok is ottan lesznek. Tánc, nóta, cigány. Vivát. Megírom.
A héten ünnepeltük a gránitba vésett alaptörvény kétszázötvenedik módosítását. Nagy az öröm. Világcsúcs. Magyar siker. Hungaricum. Ez már a miénk. Éljen. Megírom.
Újabb színházat vettünk vissza a liberálbolsevikiktől. Tetszene egy kicsit igazgatónak lenni ott? Légyszi, légyszi! És ha adunk hozzá egy Kossuth díjat és egy Corvin láncot? Esetleg úgy. Megírom.
Tetszik kegyeskedni hazavinni pár közmunkást almozni az istállót? Ügyesek, nem pofáznak. Tényleg. Megírom.
Amott kérdést lehet rendelni a tévériportertől. „Tényleg maga a legokosabb és a legszebb?” Tényleg. Megírom.
A kedves vezető rámmosolygott. Elolvadok a gyönyörtől. Megírom.
Minden jó. Megírom.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!