A holland Herman Koch A vacsora című regénye a félelmetesen valóságos és szörnyeteg történetével betört a nemzetközi irodalmi porondra. Felkerült a New York Times bestseller listájára, s már film is forog belőle az Oscar-díjas Cate Blanchett rendezésében. Koch regényének sokkoló hatása fokozatosan keríti hatalmába az olvasót, olyan rémisztően, hogy a végén alig akarja elhinni, miről is olvasott. Jól értette-e, amit értett. Igen, jól értette.
A két házaspár - két fiútestvér és a feleségük -, látszólag szokványos családi összejövetelre ül le az exkluzív étteremben, mert a gyerekekről kell egymással beszélniük. Ez többször elhangzik, kellő feszültséget teremtve, de mindig tolódik tovább. Semmi nincs kimondva, de érezni, hogy a minduntalan kitörni készülő feszültség és az előtörő indulatok a gyerekekkel vannak összefüggésben.
A családok szemefényeivel: a két kamasz fiú unokatestvérrel, s a harmadikkal, akit Afrikából fogadott örökbe a fivérek közül a népszerű politikus és leendő miniszterelnök. Különös sílusbravúrrá teszi a történetet, hogy a vacsora menetét a másik, hétköznapinak ható fivér meséli szarkasztikus iróniával, hol irigyelt bátyja képmutatását, hol a holland viszonyok kicsinyességét kritizálva, a maga családi boldogságát dédelgetve.
Amiről menet közben, az emlékezetéből apró képekben és villanásokban előbukkanó részletek egymásutánjából kirajzolódik a hideglelős igazság. Gyerekekről és szülőkről.Nem csak a kamasz fiúk szörnyeteg tettéről, hanem az igazság elfedésére egy újabb gyilkosságról. Koch mesterien, többszörös fénytörésben teszi oda történetet, elhallgatásokkal és sejtetésekkel teszi egyértelművé a rémületes valóságot. A szülőkét és a gyerekekét. A miénket?
A vacsora - Európa Kiadó
