Egy gondolat bánt engemet - amint Petőfi is kérdezné, milyen hátsó megfontolás vezérelte az Orbán-kormányt, amikor Semjén Zsolt úr aláírásával, egyik napról a másikra emlékmű fölállítását rendelte el Magyarország náci megszállásának évfordulójára? Választ kaptam több helyről is, például azt a köztudottat, hogy az alaptörvény kizárólag Hitlerékre akarja hárítani a gonosztetteket (mindegyiket, a csaknem félmillió zsidó kiirtását, a Don-kanyarban elpusztult 200 000 keresztény honvéd mártírhalálát, az esztendőkig elhúzódott hadifogságokat, az aknamezőre hajtott munkaszolgálatosokat). Méghozzá azzal az alantas ürüggyel, hogy Magyarország 1944. március 19-ikén "elvesztette szuverenitását, függetlenségét", ami gonoszság történt, abban Horthy és rezsimje ártatlan. Mindenért csak az SS a bűnös, és ez folytatódik az 1990-es rendszerváltásig. Akkor lettünk újra "önállók", hiszen változatlan maradt a megszállás, csak eztán az oroszok következtek. Ha gonoszkodnék, akkor az ilyen érvelés szerint a szerecsenmosdatás kiterjedhetne Rákosiékra is, Kádárékra is, hiszen, ami megesett (deportálás, vagyonfosztás, börtön, stb), azt csakis Sztálin, Brezsnyev és utódaik keze nyomát viseli. A bűnök elkövetésének súlya alól ugyanúgy mentesíthető minden kommunista kormány, akárcsak a maga korában Horthy és kormánya. A logika folytatható. Például jövőre, 2015. április 4-ikére, ha még Orbán maradna a kormányfő, avathatna szovjet megszállási emlékművet is, egyesek szerint ez sem elképzelhetetlen, szétzúzni szándékozván a fölszabadulás eszméjét. Azzal a lényeges különbséggel, hogy a náci emlékmű ellen Angela Merkel nem fog tiltakozni, miért is azonosítaná ő magát Hitlerékkel, az sem érdekelte, amikor Orbán a náci tankok magyarországi parádéjáért vádolta, Putyin viszont aligha hagyná szótlanul a durva diplomáciai provokációt.
De maradjunk komolyak. A Semjén-féle rendelettel (ki hiszi el, hogy igazán bármi is tőle származnék?), ez a Fidesz-kabinet azonosítja magát a Jobbikkal és ifjabb Hegedűs Lóránttal, mentegeti Horthyt, miként ők is teszik. Azzal a lényeges különbséggel, hogy a szélsőjobboldalnak kendőzetlenül tetszik, amit a lovas tengerész cselekedett, sőt elképzelhető, legvadabbjaik még tüntetést is szervezhetnek majd az új emlékműnél, dicsérve a deportálásokat, a zsidótörvényeket.
Hadd idézzek egy viszonylag friss eseményt, alig néhány hónapja történt, pontosan ide illik, sajátos történelmi párhuzam. A France-2 vezető közszolgálati tévécsatorna, tehát nem valamilyen obskúrus kereskedelmi adó, filmet vetített az ő "Horthyjukról", Pétain marsallról, aki eredetileg ugyanúgy katona volt, mint a hajdani magyar kormányzó. Nem volt évforduló, semmi esedékes dátum, a France-2 csak azért vette elő a témát, hogy a fiatal nemzedék, amely netán kevésbé ismerné a közelmúlt históriáját, tanuljon belőle. Okuljon, mert az ottani szélsőjobboldal szinte ugyanazt a módszert alkalmazza, mint nálunk nem csupán a Jobbikék, hanem a Fidesz is. Franciaországba a háború idején bevonult a Wehrmacht, az SS, születtek a zsidótörvények, deportáltak náci haláltáborokba, azzal a lényeges eltéréssel azonban, hogy a Magyarországénál az akkor ötszörös népességű (úgy ötvenmilliós) országból 85 000 zsidót vittek haláltáborba, ott "csupán" annyi pusztult el.
A háború után náluk is akadtak szerecsenmosdatók, akik azt fújták makacsul, hogy Pétain bábkormánya, amely a nácik árnyékában regnált, nem felelős semmiért, minden a megszállók lelkén szárad. A France-2 filmje azt bizonyította hiteles korabeli filmhíradókkal, hogy az állítás szemenszedett hazugság, a deportáló vagonok mentén nem az SS, nem a nácik terelték az áldozatokat Buchenwald és a többi célpont felé, hanem francia szuronyos csendőrök, puskatussal, akárcsak itt, a Kárpát medencében, Horthy zsandárjai. A vágányoknál nyomuk sem volt SS-eknek, németeknek, a haláltáborokba terelő végrehajtó igenis a korabeli francia állam volt. A mai párizsi demokratikus rendszernek pedig, nem csupán jelenlegi baloldali kormányának, eszébe sem jut "megszállási emlékművet" avatni, hanem nyíltan kimondja, a megszállás idején elkövetett vitathatatlan bűnökért igenis a III. Köztársaság kormánya a felelős, nem háríthatja azt át másra.
És ezt nem is baloldali politikus, (mondhatjuk nyugodtan: államférfi) szögezte le ünnepélyesen, hanem olyan hajdani konzervatív köztársasági elnök, aki csakugyan nem hasonlítható Orbán Viktorhoz, aki büszkén követ jobboldali elveket, csak éppen demokratikusakat. Úgy hívják Jacques Chirac, és Charles de Gaulle hűséges követőjének vallja magát. Az Ötödik Köztársaság alkotmánya, stílszerű hasonlattal, Alaptörvénye nem óhajt történelmi kérdéseket eldönteni, említést sem tesz róluk, az államszervezet jellegét és funkcióit foglalja magában. Mint minden demokratikus jogállamban. És ha már itt tartunk, éljünk egy másik groteszk hasonlattal is. Ez a "Semjén-rendelet" azt a gyakorlatot másolja, nem is első ízben, amellyel a valamikori bolsevik rezsimek is éltek. Történelmi viták eldöntését elcsenték az arra illetékes kutatóktól, tudósoktól, helyettük a politika döntött. Az ő "törvényhozásukban" is ültek és szavaztak Rudas László-féle párt histórikusok, akik nem a jogszerűséget követték, hanem a kötelezően előírt ideológiát. Így döntöttek emlékművek fölállításának és fölavatásának a sorsáról is.
