Vojnits Tamás tájékozatlan, ravasz vagy számító szakember. Az állam által alig néhány hónapja lenyúlt és taktikus módon ismét eladásra felkínált Takarékbank igazgatóságának elnöke egy tavaly év végi bankár fórumon megjegyezte: "nehéz lesz majd külföldi tulajdonú bankot eladni Magyarországon." Ugyanakkor - kár lenne elhallgatni - a sajátosan Matolcsy György jegybankelnökre emlékeztető logikával -, ehhez hozzáfűzte, hogy Nyugat-Európában sokkal kevesebb bank működik egy piacon, amiből nyilvánvalóan az következik, hogy "a bankolás nemzetgazdasági szintű játék." A pénzügyi kormányzat legfrissebb kegyeltje, aki számos más, a Fidesz-kormányzat jóvoltából fényes karriert befutó bankárhoz hasonlóan a Csányi-istállóban nevelkedett, nem átallott azt is kijelenteni, hogy nem egyértelmű, a külföldi akvizícióknak miben is áll az értékteremtő erejük, mivel kevés jó példát látni erre a világban. A bankvezér ezek után azt a merész következtetést vezette le, hogy hosszabb távon ettől eltérő út aligha kínálkozik Magyarország előtt. Az állami tulajdon mindenható szerepét túldimenzionáló, a piac szerepét másodlagosnak tekintő, populista kormányzat bankellenes hangulatkeltésébe jól illeszkedik be az a hír, hogy legalább két, német tulajdonú bank, két évtizedes magyarországi jelenlétét feladva, távozik. Tulajdonát - a fideszes logikát követve - átadja az államnak, vagy a kormányhoz közelálló bankcsoportoknak.
"Én pesszimista vagyok, nem látom, hogy reális fordulat következhetne be a közeljövőben, mivel a magánszektorban a magánszemélyek közül még mindig korábbi hiteleiket nyögik. Még ha tudnak is törleszteni, akkor is sok idő telik majd el, míg visszatérnek a piacra"– nem nehéz kitalálni, hogy ezek a szavak a bankok elleni harc egyik kárvallottjától származnak. Ugyanott, ahol Vojnits Tamás a bankolást "nemzetgazdasági szintű játéknak" nevezte, Heinz Wiedner, a magyarországi Raiffeisen Bank vezérigazgatója adott ilyenfajta kórképet búskomor lelkiállapotáról.
Arról viszont nem beszélt, hogy a bankadó, a végtörlesztés vagy a tranzakciós illeték okozta károk vezettek-e oda, hogy eladják budapesti leánybankjukat. Jelentős nemzetközi tapasztalattal azt sugallta, hogy a kockázatos gazdasági környezet miatt nehéz olyan megtérülést ígérni, ami megérné az eladósorban lévő bankok megvételét. A második Orbán-kormány több alkalommal (Mol-részvénycsomag, E.ON gázüzletág) bebizonyította, hogy számára a veszteséges üzlet a jó üzlet. A közgazdasági logika a Kárpát-medencében rendszeresen a feje tetejére áll. A termőföldnél a kisgazdaságok verik a nagyokat, a bankoknál a kis- és közepesek csakúgy. Ha elfogy a tőkéjük, akkor sincs elkeseredésre ok, hiszen az állam a tőkepótlásban verhetetlen. Az udvaroncok úgy érik, mintha maguknak adnák. És nem is tévednek.
