A közhiedelem úgy tudja, hogy világraszóló szélhámosságot abszolvált a nagy Oroszországban, a vad Ural aljában egy Patyomkin nevű miniszter. (Nálunk ma államfőtől helyettes államtitkárig bezárólag mindet így hívják, de ez mellékszál.)
Ő állítólag meghívta Katalin cárnőt, tekintse meg a töröktől elfoglalt új birtokokat. A történet szerint színházi díszletekből összeállított falvakat, várakat és hadihajókat mutatott be messziről a cárnőnek, betanított küldöttségeket vezetett eléje, így az uralkodónő meg volt győződve arról, hogy újdonsült alattvalói a legnagyobb gazdagságban élnek.
A "Patyomkin-falu" kifejezés úgy terjedt el, mint a kellemetlen tények hamis eredményekkel való elrejtésének szinonimája. Patyomkin csupán homlokzatokat, vártalan várfalakat állított, ami nem több szcenikai bravúrnál.
Mi magyarok, a jelen kormánnyal még jobban teljesítettünk. Egész épületeket, komplexumokat, patinás intézményeket bontottunk le úgy, hogy csupán a homlokzat maradt. Rajtuk valamikori funkciójuk elnevezésével. Afféle jogállam-Disneylandként. A támfal pedig a puszta ugar vagy éppen az oligarchák föld-, ipari-, és pénzügyi birtokait takarja. Amúgy a paraván mögött - amint ezt mondani szokás.
Ami pedig nem folyt szét a felcsúti alkimisták trezorjaiba, megyen az államiba. (Hogy azután megfussa ugyanezt a fideszes körmagyart.) Valaki így fogalmazott: ma egy kollégiumi szoba uralja az országot.
A tanultabb szolgák persze bekerültek az államiba. Egyre többen, egyre keservesebben. A tanulatlanokat pedig közmunkabélyeggel sütik meg örök életükre.
Az állam mindenhatóságát - a Legfőbb Szabadságharcos által - hirdetvén fölmerül ám egy igen kellemetlen mellékhatás. Mert bár hittel hirdetik: a gazdaság, a világpolitika, a pénzügyek folyamatai egy ilyen magába zárkózó (viccesen: önfenntartó) országot nem érinthetnek - szomorú hír: de! Sőt, de még mennyire!
Akkor pedig épp a mindenható állam lesz az, melynek emberek tömegeit kell majd kirúgnia állásaiból. Durván rezsit emelni, kamatot sokszorozni, nemmegszorítani, satöbbi. Ráadásul a baj szorításában engedni az ellenzéket működni, nota bene: hagyni egy új Fideszt létrehozni. Csupa olyat, ami végül a 89 előtti rendszert is megbuktatta.
Akkor vajon "tetszenek-e forradalmat csinálni" az érintettek? Vagy egy újabb fülkeforradalom hozza el a békés átmenetet? Mi lesz a kommunikáció? A hogyan nem kérdés, mert nyugalomra vágyik az ország. A mikor annál inkább.
A kapitalizmus jó dolog - mondta egy kínai pártvezér, tán épp Mao-Ce-Tung - de mi, kommunisták ezt sokkal jobban fogjuk csinálni. (Az adoma szerint, amikor kínai-magyar enyhülés nyomán magyar pártküldöttség készült Pekingbe, a főtitkár megkérdezte, kik ezek a magyarok, és hányan vannak. Amikor megtudta, hogy tízmillióan, rákérdezett: és melyik szállodában laknak…?)
Nem mellesleg a kínaiak jobban is csinálják, pedig még nemzeti konzultációkat sem tartottak - ha csak nem a Tienanmen téren. Nekünk meg nyakunkon a "keleti nyitás". Ők megtehetik, hogy hagyják a mi bolhánkat köhögni. Pedig az nem hallatszik az égig..
Kérdés: ki itt, és most Katalin cárnő, és ki Patyomkin?
