Nem véletlen hát, hogy 25 évvel ezelőtt, egy kissé még bizonytalan politikai légkörben, folyóiratot alapítottak. Most a főszerkesztő Tandi Lajos, stílusosan 25 számozott bekezdésben fejti ki a gondolatait. Az egyik, a hatodik szerint a Szeged soha nem foglalkozott politikai, s főleg nem aktuálpolitikai kérdésekkel, s a 21. bekezdés lényege: "Ha valaki folyamatosan követi a lapszámokat, a huszonöt év alatt kibontakozhatott előtte Szeged históriája, eddig ismeretlen részletei, fehér foltjai.
S ez érvényes erre a jubileumi számra is, amelyben érdekes várostörténeti momentumokkal találkozhatunk. Apró Ferenc írása például arról a nyomozásról szól, ahogy megtalálta azt a Széchenyi téri házat, amelynek az egyik ablaktalan cselédszobáját bérelte Radnóti Miklós egyetemista korában. Békési Imre a kitűnő nyelvész, Deme László szegedi tanszékvezetői éveinek járt utána.
Gyémánt Csilla a Szegedhez ugyan közvetlenül nem kapcsolható Márai Sándorról, illetve mostanság legismertebb regényének, A gyertyák csonkig égnek fogadtatásáról írt tanulmányt, elemezve a vélhető okokat, miért hogy külföldön hódít ez az írás, idehaza viszont nem voltak ilyen elragadtatottak az irodalmárok. Márton Árpád a Szinetár Miklós-Félix László rendezte 1976-os
Az ember tragédiájáról számol be, a Farmeres Tragédiáról ahogy egyesek elnevezték. Nem marad el a Szeged album kritikája sem, amit Juhász Antal írt, de szó esik Dankó Pistáról, és meglepő módon Tarr Béla a Torinói ló című filmjének, és Csáki Róbert Unikornis című festményének szellemi rokonságáról is. A kiragadott példák is mutatják talán, hogy a 25 éves Szeged változatlanul nem hagy fel a tárgyi és szellemi világ kutatásával.