Helyey László kivételes adottságokkal rendelkezett. Jellegzetes, utánozhatatlan orgánuma mellett karakteres külseje és gesztusai is magyarázatot adnak arra, hogy miért is lett színész. Pedig csak hatodszorra vették fel a főiskolára, ott aztán már nem volt kérdőjel.
Főiskolásként Bacsó Péter rögtön filmfőszerepet adott neki, fantasztikus kollégákkal játszhatott, és miután megszerezte a diplomáját a hetvenes évek közepén, az akkor egyik legjobbnak tartott színházba, a kaposvári teátrumba szerződtette őt Zsámbéki Gábor, eljátszhatta többek között a Cyranót. Mindössze három évet maradt Kaposváron, következett a Nemzeti, ahol először megtapasztalhatta a siker mellett a pálya gyötrelmeit is.
Zsámbéki az induló Katona József Színházba is áthívta, de ott sem maradt sokáig, visszatért Kaposvárra, ahol még később is megfordult. Sokáig úgy gondolta, színésznek igazából vidéken érdemes lenni, ott van lehetőség igazi műhelymunkára. Játszott is Kaposvár mellett Pécsett és Szolnokon is. A kilencvenes években a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. Aztán hosszú színházi mellőzöttség következett és az utóbbi időben Dörner György hívására az Újszínházban játszott több előadásban is.
Több mint tíz éve egyszer hosszan beszélgettünk. Mesélt a sikereiről és nehezebb időszakairól is. Rendkívül nyílt, a szakmai jelenségeket pontosan megítélő ember benyomását keltette. Önmagával azonban ritkán volt jóban. A kétségei, vívódásai sokszor erősebbnek bizonyultak a tehetségénél. Pedig nemcsak színházban kellett ráfigyelni, főleg pályája elején sok filmben, tévéjátékban szerepelt, a szinkronrendezők mindig megkeresték, ha adódott egy-egy fontosabb munka. Olyan filmsztároknak kölcsönözte a hangját, mint Gérard Depardieu, Donald Sutherland, Morgan Freeman, vagy Michael Gambon, több sorozatban is jelentős szinkronfeladathoz jutott. A legtöbbeknek azonban Mátyás király jut róla eszébe, hiszen játszotta játékfilmben, rajzfilmben adta a figura hangját és néhány hónapja újra eljátszhatta az Újszínházban az Országjáró Mátyás király című előadásban. Novemberben Az üvegcipő soproni próbáján hirtelen lett rosszul. Kórházba került, hónapokig vizsgálták, küzdött az életéért. Kivételes orgánuma, fanyar humora, ironikus mosolya, megkérdőjelezhetetlen színészi talentuma, azt hiszem, sokunknak hiányozni fog.