A két Pussy Riot-tag szabadon bocsátásukat követő első, moszkvai sajtóértekezletén kijelentette, programot indítanak azzal a céllal, hogy erősítsék az emberi jogokat Oroszországban. Tolokonnyikova jobb körülményeket követelt a bebörtönzöttek számára. Síkra szállnak azért, hogy a börtönökben dúló áldatlan állapotok elleni beadványok napvilágra kerüljenek. Elismerte ugyanakkor, hogy mindehhez még túl kevesen vannak, ketten nem tudnak csodát véghezvinni. De az elkötelezettségük megvan hozzá.
„Mindenki együttműködésére számítunk, aki harcolni kíván a börtönökben uralkodó körülmények ellen” – fogalmazott. Senki közvetlen pénzügyi segítségét sem kérik. „Csodáljuk Mihail Hodorkovszkijt, de tőle sem kérünk támogatást” – mondta Aljohina. Inkább ideológiai együttműködést szereznének a volt olajmágnással, akit szívesen látnának orosz elnökként. Szintén közös munkát akarnak az ellenzéki bloggerrel, Alekszej Navalnijjal. Tolokonnyikova kifejtette, Oroszországban nincs szólásszabadság, ami hatalmas tragédia a fiatalabb generáció számára.
Mindketten annak a véleményüknek adtak hangot, hogy elengedésüknél szó sem volt semmiféle humánus akcióról, csupán a hatalom „kozmetikázása” történt, s a Kreml célja az, hogy kedvező színben tűnjön fel a februárban Szocsiban esedékes téli olimpia előtt.
A médiumok egyre többet foglalkoznak Hodorkovszkij, Aljohina és Tolokonnyikova elengedése után egy olyan üggyel, amely szintén emberi jogi kérdéseket vetett fel, s Magyarországon is aktuális amiatt, mert az emberek szemtanúi lehetnek annak, hogyan lehetetlenítik el azt, aki felemelte hangját az adóbehajtással visszaélőkkel szemben. Oroszországban még mindig nyögik a Szergej Magnyitszkij ügy következményeit.
Szergej Magnyitszkij, a Hermitage Capital amerikai befektetési alap adójogásza sokak szerint a saját lelkiismeretével számolt el, és az igazságot kereste, amikor azzal vádolt meg magas rangú orosz belügyi és adóhivatali vezetőket, hogy mintegy 250 millió dolláros áfacsalást követtek el. Kiterjedt bűncselekmény-sorozatot jelentett be a hatóságoknak, saját jószántából, azt gondolva, szolgálatot tesz az országnak. Nem tudhatta, hogy elszabadítja a poklot ezzel a lépésével. 2008-ban éppen őt vádolták meg azzal, hogy 2001-ben a Firestone Duncan cég számvizsgálójaként adócsalást követett el. Nem nehéz kitalálni, hogy ez miért éppen akkor jutott a rendőrség eszébe, amikor azzal kellett volna foglalkoznia, amire Magnyitszkij felhívta a figyelmet a William Browder vezette cégnél tapasztaltakkal kapcsolatban.
Börtönbe vetették, ahol 2009 novemberében, 11 hónapos raboskodást követően, és 7 nappal a vádemelés után 37 évesen meghalt. Állítólag szívrohamban, mások szerint a börtönbeli viszontagságok, verések és az orvosi ellátás elégtelensége következtében. A halála ügyében indított vizsgálat eredménytelenül zárult.
Úgy látszik, ezt sem találták elegendő büntetésnek, 2011-ben az egész ügyet ismét elővették. William Browdert, a Hermitage Capital befektetési alap moszkvai képviseletének volt vezetőjét 9 évi szabadságvesztésre ítélték nagy értékű adócsalásért. Távollétében. Browder ugyanis Londonban él, és nem győz tiltakozni a beosztottját ért igazságtalanságok ellen. Az újabb perben ismét előtérbe került Magnyitszkij neve, aki úgymond együttműködött vele az adócsalásban, okirat-hamisításban, állami kedvezmények jogosulatlan igénybevételében. 2013-ban ismét bűnösnek mondták ki és ügyét ezzel zárták le.
Csak hosszú újságírói nyomozás után derült fény arra, hogy milyen magas körökbe vezettek Magnyitszkij leleplezésének szálai. Állítólag érintett volt az adócsalásban Moszkva egykori regionális közlekedésért felelős miniszterének a fia és egy adóhivatali tisztviselő volt férje. Bűnözők, gengszterek segédkeztek az államkassza megcsapolásában. Az ellopott pénz útját Svájcig, Dubajig, a Brit Virgin-szigetekig, offshore cégekig sikerült nyomon követni.
A rendkívül szövevényes ügy labirintusaiba érdektelen lenne bevezetni az olvasót, úgy is elvesznénk benne. Egy valami azonban bizonyos. Gyanús amilyen kesztyűs kézzel bánt a bíróság azokkal, akiket pedig meg kellett volna szorongatnia a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, és milyen keményen lépett fel azokkal szemben, akiket eleve bűnösként kezelt.
A Magnyitszkij-ügy következményei súlyosan megterhelték az orosz-amerikai kapcsolatokat. Az amerikai törvényhozás ugyanis 2012 decemberében több orosz hivatalnokot, bírót, ügyészt és orvost tiltó listára tett. Őket teszik felelőssé Magnyitszkij igazságtalan meghurcolásáért. Nem engedik be őket az Egyesült Államokba, kinnlevőségeiket pedig befagyasztották.
Nem kellett sokat várni a moszkvai válaszra. Putyin aláírta az orosz gyerekek amerikai örökbefogadásának tilalmáról szóló törvényt, amivel csak hazájának ártott. Egyrészt lehetetlenné tette a korábban már örökbefogadott 60 ezer orosz gyerek sorsának nyomon követését, másrészt lemondott sokszázezer orosz árva amerikai megsegítéséről. Ezen kívül Putyin aláírásával szentesítette, hogy törvényen kívül helyezzenek olyan nem kormányzati szerveket, amelyek amerikai pénzügyi támogatásban részesülnek. Moszkva megtiltotta olyan amerikaiak beutazását is, akiket vétkesnek talált oroszokat érintő bűncselekményekben, számláikat is befagyasztották.
Ebben a diplomáciai csatában mindkét ország érzékeny veszteségeket szenvedett el. A nagyobbat Moszkva, mert nemzetközileg megkérdőjelezték igazságszolgáltatása pártatlanságát és függetlenségét.
