- Fél lábbal már Brüsszelben van?
- Még nem, de félig készülök. Az MSZP európai parlamenti listájának vezetőjeként 2014-től tagja lehetek a testületnek. Ám később is csak fél lábbal leszek a belga fővárosban, mert nem szeretnék oda költözni. Ingázni fogok Budapest és az Európai Parlament (EP) között. Ez körülbelül annyira macerás, mint mondjuk egy magyar képviselőnek hetente akár többször is Békéscsabáról a fővárosba utazni.
- A kampányban is ingázik majd; hol az uniót népszerűsíti, hol azt, amit a szocialisták ajánlanak Magyarországnak?
- Eldöntöttük, hogy a kampányban sokkal inkább az MSZP-t akarjuk eladni, mint az Európai Uniót. Elsősorban azért, mert jó néhány dolgot mi magunk is szeretnénk a közösségben megváltoztatni. Vannak, akik egyenesen átkozzák az uniót, de nekik azt szoktam mondani, ha nem tetszik valami a saját városukban, azt sem akarják kidobni, inkább igyekeznek változtatni.
- Nemrég nyílt levélben lobbizott Orbán Viktornál annak érdekében, hogy május 25-én együtt választhassuk meg az országgyűlési és az EP-képviselőket. Gondolja, hogy a miniszterelnök odafigyel javaslatára?
- Figyelhetne, de egyre biztosabb, hogy különböző időpontra írják ki a két választást. Mi azonban ezt sem adjuk fel. A párt Jókai utcai székházában ma állítjuk fel a karácsonyfát, ami alá a rászoruló gyerekeknek kerül ajándék, az ágaira pedig kívánságokat írunk. Az egyik kívánság az lesz, hogy májusban egyszerre szeretnénk országgyűlési és EP-képviselőket választani. Annál is inkább, mert ez a két intézmény összetartozik. Ma már nincs olyan magyar ügy, aminek ne lenne európai vonatkozása, és nincs olyan uniós kérdés, aminek ne lenne hazai vonatkozása. Bár ha áprilisban lesznek a magyar országgyűlési választások, akkor hamarabb megszabadulhatunk Orbántól, ami viszont előny.
- A nyílt levélben azt kérdezi a miniszterelnöktől: tett-e már lépéseket azért, hogy az EBESZ nemzetközi választási megfigyelői részt vegyenek a jövő évi magyarországi voksoláson. Tényleg tart attól, hogy sérülhet a választások tisztasága?
- Az új választási törvény úgy van felépítve, hogy a hatalomban lévők szinte tetszőlegesen tudnak csalni, egyebek mellett a határon túli szavazatokkal. A törvény nem igazán szabályozza például azt, mit kell tenni, ha valaki beállít az egyik kőbányai szavazókörbe és közli, hogy hozott 1500 voksot a határon túlról. És ez csak egyetlen példa. Az EBESZ egyébként minden országba küld megfigyelőket, azt azonban nem vizsgálják, hogy az adott országban a hatalom a győzelem érdekében kriminalizálja-e az ellenzéket. Sajnos el tudom képzelni, hogy Orbán ilyesmire is készül.
- Míg a miniszterelnöknél lobbizott, a házelnököt a szólásszabadság korlátozása miatt "feljelentette" a strasbourgi bíróságnál. A Klubrádiónak azt mondta, tudja, hogy legfeljebb jövőre lesz ítélet az ügyben, de Kövér Lászlót mindenképpen szeretné rávezetni, hogy a bugris tempóról érdemes európai tempóra váltani. Hisz abban, hogy ez sikerülhet?
- Mégiscsak a remény hal meg utoljára. Nyilván nehéz Kövérből kultúrembert faragni, de törekedni kell erre. A büntetésemnek nem volt semmi alapja, csak odavágott, mert nem tetszett neki valami, akár egy kocsmában. Ami a bugris tempót illeti, az részemről igazán árnyalt vélemény volt.
- "Mentálisan megzakkant bolsi-milliárdossal nem lehet normális jövőt építeni" - üzente a Facebookon Orbánnak és sokak szerint Gyurcsány Ferencnek is. Ezt szintén árnyalt véleménynek szánta?
- Korábban azt is mondtam, hogy ez a két ember a legnagyobb kártevője a magyar társadalomnak, és ezt ma is így gondolom. Közös vonásuk, hogy mindketten az exállampárti vagyon és kapcsolatrendszer kegyeltjei. Kétségtelen, ez másokra is áll, gyakorlatilag az összes ismert magyar milliárdosra. A piacon sikeres vállalkozók azonban nem a politikán keresztül kukucskálnak ránk. Utóbbiak csendben teszik a dolgukat.
- Blogjában nemrégen azt írta: ma három valóság van Magyarországon. Egy olyan, amit rajtunk kívül mindenki lát, a másik, amivel a kormány hitegeti a népet, a harmadik pedig kinek-kinek a maga sorsa. Melyik valóságot tükrözi majd vissza a választás?
- Ma még sokan közönyösek, vagy amolyan szépségversenyként élik meg a voksolást, amelyben arra lehet szavazni, aki jobban tetszik, de ahogy közeledünk a választások időpontjához, egyre inkább az a kérdés merül fel az emberekben, hogy mi a jó nekik. Abban lehet bízni, hogy az emberek a hús-vér érdekeiknek megfelelően szavaznak majd, érzelmeiktől függetlenül.
Ha az emberek érzik, hogy számít a szavazatuk, és van, aki megfelelő jövőképet kínál nekik, elmennek voksolni.
Fotó: Szalmás Péter/Népszava