Ez a hónap jobbára a kézilabdáról, s azon belül is a Győri ETO és a Ferencváros remek BL-szerepléséről szólt. Már ekkor megéreztünk valamit abból, amit májusban aztán át is élhettünk: valamelyik női csapatunk Európa élén végez. De ekkor még csupán azt írhattuk, hogy ha az ETO és a Fradi is megnyeri soron lévő középdöntős mérkőzését a BL-ben, s ezzel egyidejűleg a Podgorica és a Valcea nem győz, a két magyar csapat a hátralévő fordulóktól függetlenül csoportelső.
És ez még nem minden: bejut az elődöntőbe, s ráadásul elkerüli egymást. Nos, álmaink csak felerészben teljesültek. A Győr volt az, amely ellenállhatatlanul menetelt a döntőig, s ott sem botlott. De erről majd részletesebben májusi visszaemlékezésünkben írunk.Március futballhőse az azóta a kispadról felállított Ricardo Moniz volt. Lapunknak adott interjújában merészet álmodott: bajnoki címhez szerette volna hozzásegíteni az utóbbi években sok vesszőfutást megért Ferencvárost.
Amikor látta hitetlenkedésünket, visszakérdezett: miért ne? A célokat mindig a lehető legmagasabbra kell kitűzni, s akkor a játékosok is képesek lesznek szárnyalni. Motiváció nélkül nincs nagy eredmény. Moniz - aki, meg kell hagyni, rendkívül megnyerő képet alakított ki magáról - felvillantotta a magyar futball betegségének okát is. Azt állította, hogy csapnivaló a magyar labdarúgó-utánpótlásnevelés.
Amikor mi az akadémiai rendszert említettük, mint csodaszert, mosolyogva replikázott: mondjunk akárcsak egy nevet, aki ebből a rendszerből került ki, s ma nagy nyugati klubnál rúgja a labdát. Persze mi szemlesütve ismertük be, hogy ilyen nincs. De ő megkönyörült rajtunk, s elismerte: manapság Angliában és Hollandiában sem jó az utánpótlás-nevelés. Egyedül Spanyolországban, s azon belül is a Barcelonánál foglalkoznak ezzel kiemelt figyelemmel. Van is eredménye. Messi, Xavi, Iniesta, Pedro, Puyol, Fabregas, Piquet, Busquets, Valdes: a mai csapat gerince az utánpótlásból került fel.
Óh, bárcsak még most is együtt álmodozhatnánk Monizzal arról, hogy a Fradi hamarosan újra nagy csapat lesz. De az év hátralévő részén történt egy, s más, s Moniz aligha őrzi majd kellemes emlékei között a Magyarországon töltött másfél évet. Márciusban alaposan megijedtünk: elterjedt a híre, hogy a 2020-as tokiói olimpia programjáról lekerülhet az egyik legsikeresebb magyar sportág, a birkózás.
Az akkor még regnáló Jacques Rogge NOB-elnök egy sor feltétellel állt elő, ha a nemzetközi birkózó szövetség (FILA) a nyári játékok programjában akarja tartani a sportágat. Igényként merült fel, hogy a FILA elnökségébe delegáljanak valakit az orvosi bizottságból, a sportágon belül alakuljon női bizottság, a nemzetközi szövetség erősítse kommunikációját, különösen az interneten, s a legfontosabb: fésüljék át a birkózás szabályait, hogy a sportág a nézők számára is izgalmasabb lehessen.
Az ügy kapcsán idehaza is forrni kezdtek az indulatok. Márciusban a Magyar Birkózó Liga elnöksége felszólította Hegedűs Csabát, a honi birkózó szövetség elnökét, a FILA-buro tagját, hogy mondjon le, mivel nem sokat tett a sportág népszerűségvesztése ellen, s részfelelősség terheli abban, hogy a birkózást ki akarják zárni az olimpia programjából.Hegedűs Csaba éppen e hasábokon utasította vissza a személyét ért támadásokat és vonta kétségbe a sportág népszerűségvesztését.
Azzal érvelt, hogy a londoni olimpia birkózó versenyei telt ház előtt zajlottak. Egyetértett viszont a NOB-nak a szabályváltoztatásokkal kapcsolatos javaslataival, s elmondta: az olimpia után átnézték a lehetőségeket, s a FILA-buro budapesti ülésén meg is állapodtak egy sor változtatásról.
Ami a személyét ért támadásokat illette, arra Hegedűs Csaba így válaszolt: nem számított arra, hogy éppen az indít ellene nemtelen támadást - Komáromi Tiborról, a birkózó liga elnökéről van szó -, aki Hegedűs elnöksége alatt lett háromszoros világbajnok. A konfliktus végül megoldódott: Rafael Martinettit, a FILA elnökét leváltották, a sportág pedig maradt az olimpia programjában. És Hegedűs is maradt a helyén. Ez a hónap jól zárult.