- Az MSZP elnöke önt is felkérte, hogy legyen tagja tanácsadó testületének. Összeültek már?
- Nem tudok róla. Én még nem kaptam meghívót egyetlen ülésre sem.
- De mit válaszolt a felkérésre? Voltak például feltételei?
- Nem voltak. Szerintem egy ilyen felkérés kapcsán nem illik feltételeket szabni, különösen azért nem, mert folyamatosan arról beszélek, hogy a magyar politika szellemhiányos, s ezért nagyon fontos, hogy az értelmiség visszatérjen a politikába. Egy kis ország értelmisége ugyanis nem lehet pusztán szakértelmiség. Vállalni kell a közéleti szerepet, a klasszikus népszolgálati funkciókat is és be kell szállni a széles értelemben vett közéletbe. Ha ezt állítom, nem mondhatok nemet egy felkérésre, hogy a magyar baloldal egyik vezetőjének adjak politikai tanácsokat.
- Hogyan tud az értelmiség beszállni a politikába?
- Segít döntési helyzetet kialakítani. Nemcsak a klasszikus értelemben vett döntéshozóknak, hanem a nép számára, ha szabad ilyen nagyon egyszerűen fogalmazni. Tehát tudását meg kell próbálnia közkinccsé tenni. Ennek része, hogy felvilágosító szerepet játsszon a társadalmat foglalkoztató nagy kérdésekben, s igyekezzen közérthetően elmagyarázni az összefüggéseket. Ugyanakkor - a saját értékrendjének megfelelően - segítenie kell az embereknek a döntésekben. Ez eljuthat a közvetlen politikai szerepvállalásig, ami velem többször megtörtént. De elérhető úgy is, ha valaki tanácsadó szerepet vállal, vagy írásokat tesz közzé és nyilatkozik, egyszóval megpróbálja világossá tenni, mi a véleménye a haza, a világ nagy ügyeiről.
- A kérdés azonban az, mindezzel tud-e hatni?
- Erről sajnos nem tudok túl sok jót mondani, de ez nem alap az önfelmentésre. Azért annak van értelme, hogy az ember megpróbálja következetesen képviselni az álláspontját. A hatást persze nehezíti, hogy a politika "felszívóképessége" nem túl jó Magyarországon. A rendszerváltás óta az a rossz irányba mutató tendencia, hogy az értelmiség egyre inkább kiszorult a politikából. Ezt meg kellene változtatni. Az egyik módszer, hogy az értelmiség saját körében lefolytatja a maga vitáit, de nem a pártpolitikai viták logikája és szabályai alapján, hanem a tudományos, szellemi viták előírásai szerint, ahol tehát nem az erősebb győz, hanem az, akinek tényleg igaza van. Ehhez bizonyos önmérséklet szükséges. A baloldali értelmiség akkor lesz hiteles, ha a politikai baloldallal szemben is képes kritikára, vagy éppen önkritikára. A szellemi küzdelem különbözik a politikaitól. Ebben nem ostorozod a másikat, a gyenge pontjait keresve - ami a politikai vita logikája -, hanem azzal méltányolod a nívós ellenfelet, hogy színvonalasan vitázol vele. Ma az értelmiség jelentős része egymástól független körökben él. A szellemi viták is jórészt vagy pártpolitikai alapúak, vagy nincsenek. Ezt pedig nem bírja ki az ország.
- Mindannak amit mond, a mai - nagyon is megosztott - Magyarországon van realitása?
- Azért ismerünk olyan embereket, akik igenis hasonló éthosszal, ha szabad ezt mondanom, hasonló szellemiséggel próbálják az értelmiségi hivatásukat gyakorolni - és időnként hatni tudnak.
- Csakhogy önt például több mint egy hónapja kérték fel, és azóta nem történt semmi. Tavasszal pedig itt a választás.
- Velem azért történt valami, hiszen e felkérés kapcsán többször elmondhattam a véleményemet. Vagyis elmondhatom, mit tanácsolnék a baloldali, ellenzéki politikai vezetőknek.
- Akkor ezt konkretizáljuk!
- Először is abban kellene egyetértésre jutni, milyennek látjuk az ország helyzetét. Utána lehet meghatározni az ellenzéki összefogás alapját és a lehetséges maximumát is. Harmadsorban pedig dönteni kell, hogy mindehhez milyen politikai stratégiát és taktikát rendelhetünk a következő időszakban. A fő tételmondatom talán úgy hangzik, hogy széles összefogással kell küzdeni a jobboldali elituralommal szemben. El is mondom, mit értek ez alatt. Magyarországon ma nem egyszerűen egy maffiaállam kiépítése zajlik, hiszen ez már nagyjából megtörtént. Valójában egy magát nemzeti középosztálynak gondoló csoport tartóssá igyekszik tenni az uralmát a gazdasági életben is. Ehhez pedig politikailag hidegháborús légkört alakított ki. Ez a mai uralkodó elit úgy tesz, mintha védekezne, védené a nemzetet Európával szemben és a belső árulók - baloldaliak és liberálisok - ellen, de valójában támad. Ezzel a támadó politikával fölmondja a nemzeti sorsközösséget, tehát kitagadja a baloldali és liberális áramlatokat a nemzeti tradícióból. A jobboldal ezzel az emlékezetpolitikával sakkban tartja a baloldalt, sőt a társadalom többségét is, hogy ne is próbáljon balra tájékozódni, ne akarjon kitörni mostani sanyarú helyzetéből, ehhez tekintélyuralmat mellékel. A válasz ezzel szemben nem lehet az, hogy egy olyan ellenzéki összefogás jöjjön létre, amely azt sugallja, vissza kell térni a 2010-ben megszakadt politikai irányhoz. A baloldalnak szerintem önkritikával kell szemlélnie a 2002 és 2010 közötti időszakot. Egy szociális, demokratikus, nemzeti és kulturális minimumot kell meghatároznia, amit szembe tud állítani ezzel az osztályuralmi törekvéssel.
- Azért a baloldalnak eléggé jelentős szerepe van abban, hogy így alakult a helyzet.
- Pontosan erről beszélek. Éppen azért kell újfajta összefogás. Mondok egy példát. A Fidesz nemzetkisajátító politikájára nem lehet az a válasz, hogy a nemzeti problémát nem tartjuk fontosnak. A nemzetpolitikával szemben nemzetpolitikát kell állítani. Abból kell kiindulnunk, hogy nem az önmagát szülő nemzeti középosztály számára kell a nemzetet teremteni, hanem vissza kell emelni a nemzetbe a társadalomnak ma gazdaságilag sanyarú helyzetben lévő, a műveltségtől, érdekérvényesítő képességtől, kompetenciától megfosztott 40 százalékát. A baloldali nemzetkoncepció második eleme a demokrácia - plebejus változatának - visszaállítása, amelyben a demokráciának szociális tartalma is van, kifejezve a szolidaritást a társadalom felső és alsó csoportjai között. Alapvető kérdés a foglalkoztatáspolitika, mert az alacsony aktivitási rátában a magyar társadalom összes problémája summázódik. Ahhoz, hogy jövőképe legyen az országnak, az iskolaügyet kell prioritássá tenni a következő időszakban. Fontos támogatni a határon túli magyarok nemzeti önrendelkezési, autonómia-törekvését. A cigányságot nem kisebbségi, hanem nemzeti problémának kell tekinteni. Nem Európával szemben, hanem Európában kell a nemzet helyét megtalálni. Ez lehet a nemzeti összefogás, illetve az ellenzéki összefogás koncepciója a nemzetpolitika terén.
- Ha jól értem, az összefogás szót semmilyen módon nem hagyományos értelmében használja.
- Az összefogás - úgy gondolom - nem pusztán lehetőség, hanem kényszer, amihez hozzájárul egy taktikailag is és stratégiailag is nagyon fontos megfontolás, hogy a politikai összefogás még véletlenül se keltse azt a látszatot, hogy az ellenzék vissza akar térni 2010 előtti politikájához. A mai helyzetben a baloldal a társadalmi igazságosságra helyezi a hangsúlyt, nem csak a formális demokrácia elemeire. Az ellenzéki összefogás három kulcsfogalma lehet az igazságosság, a plebejus demokrácia és a szolidaritáson alapuló nemzeti sorsközösség. Szerintem az ellenzéknek most azzal kell foglalkoznia elsősorban, hogy ezt az üzenetet eljuttassa a gazdaságilag nehéz helyzetű, kulturálisan elnyomott társadalmi csoportokhoz. Ezért ma az ellenzéki oldalon a munkamegosztás és az összehangolás feladata van napirenden, és közvetlenül a választási kampányt megelőző időszakban kell eldönteni az összes többi kérdést. Ha addig nem sikerül a néppel hitelesíttetni az újfajta ellenzéki összefogást, akkor hiába sikerül taktikai - személyi, szervezeti - kérdésekben megegyezni, tartalmilag üres marad. Vagy azt jelzi, mintha vissza akarnánk forgatni a történelem kerekét. Az ellenzéki együttműködés fontos feltétele a baloldali tartalom. A politikai együttműködés magában foglalja azt is, hogy a legerősebb politikai erő vezetői tanúsítsanak nagyvonalúságot, a kisebb politikai erők pedig egy lehetséges ellenzéki összefogás érdekében tanúsítsanak realizmust. Vagyis mindahányan akarjanak közöset.
- Elég ennek az összefogásnak az elfogadtatására a választásig hátra lévő kevés idő?
- Azt gondolom, hogy sosem kevés az idő. Nem tartom tisztességesnek azt, hogy összefogást hirdetünk, de közben nem hiszünk abban. Aki politizál, annak muszáj optimistának lennie. Nem szabad eltűrni, hogy valakik a következő parlamentben keressék a helyüket, és ne arra összpontosítsák az erejüket, hogy le lehessen győzni a jelenleg uralkodó politikai elitet. A mai baloldalnak és ellenzéknek - tetszik, nem tetszik - erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a választási győzelemért. Ez nem lehetetlen, ha az iménti feltételek teljesülnek.
- 2010-ben, az MSZP súlyos választási veresége után írt cikkében három lehetőséget látott a szocialista párt számára. De az nyilvánvaló volt, hogy új működési rendet, új irányvonalat ajánlott. Vajon ez bejött?
- Részben igen. Részben tisztult a párt helyzete. Az MSZP ma baloldalibb párt, mint 2010-ben volt. Korábban lehetett meditálni azon, hogy nem letisztultak a pozíciók. A baloldal építi a kapitalizmust, ezért nem igazán baloldali. A jobboldal meg fél a kapitalizmustól, ezért nem igazán jobboldali. Ma tiszta a helyzet. A hatalmon lévők nemzeti kapitalizmust akarnak, a baloldal meg egy szociálisan igazságos, kiegyensúlyozott társadalmat. Az MSZP tett lépéseket ebbe az irányba, de még többet kell tennie a következő hónapokban azért, hogy ezt a verziót elfogadtassa.
- A Heti Válasz címlapján azt olvasom, hogy a kormányfő szociálpolitikai főtanácsadója szerint Orbán Viktor igazi szociáldemokrata. Akkor az MSZP mi?
- Ha belegondolok, Orbán Viktor talán még egyedül ez nem volt. Miért ne lehetne ez is? Ez az egyik válaszom, a másik pedig az, hogy nem a politikai ellenfeleinkhez kell igazodni. Az alapvető tanácsom az MSZP, meg az ellenzéki pártok számára, hogy ki kell szállni a sárdobálásból. Nem érdemes már azzal törődni, hogy egyes fideszes politikusok korruptak-e és egyáltalán mit csinálnak. A hátralévő időben szerintem egyáltalán nem kell az ő személyes lejáratásukkal foglalkozni. A Fidesz egy egyértelmű, világos képlet a magyar társadalom számára - nem az a cél, hogy ezt még tovább bizonyítsuk. Az a cél, hogy a baloldal, az ellenzék alternatívát mutasson a jobboldal uralmával szemben: egy erkölcsileg tisztább, szakmailag felkészültebb csapat benyomását keltse. Így tudja visszaadni a magyar társadalom hitét a jobb jövőben.
- Csakhogy az MSZP 2002-2010 között kormányozva megteremtette az akkori ellenzékének azt a lehetőséget, hogy teljesen felépítse magát, miközben ő maga szinte levonult a pályáról. Akkor most hogyan lehet hiteles?
- Azt mondom, ez ilyenkor nagyon egyszerű, ez nem a csodák ideje. Azokkal kell dolgozni, akik vannak. Nem kell megpróbálni valami fantasztikusan új dolgot csinálni. Azt kell hitelesíteni, hogy ez a baloldal, ez az ellenzék ki fog állni a társadalom alsó 40 százalékáért is. Szemben a 2002-2010 közötti időszakkal, amikor ez nem történt meg. A médiumok jelentős része felett a jobboldal gyakorolja a hatalmat, ami ma már közhely. Így is fog maradni. El kell tehát menni a néphez, ahogy lehet. Ezt tartom fontosnak. Nem azon kell bánkódni, hogy az ország nem az európai normák szerint működik, vagy hogy az alkotmány és a jog a politika eszközévé vált, hanem azt kell éreztetni, hogy ez az ellenzék a néppel szolidáris és az ő számára akar demokráciát. Ami nem pusztán azt jelenti, hogy a nép leválthatja, vagy visszahívhatja, vagy elküldheti a politikai elit különböző csoportjait, hanem, hogy maga is részesévé válik a döntési folyamatnak. Szerintem azon most már túl vagyunk, hogy 2002 és 2010 között milyen hibákat követett el a baloldal. Most azt kell hitelesíteni, hogy oda nem akar visszatérni.
- Rendben van, beszélni kell a néppel, de ellenzékben a baloldal csak ígérni tud. Ez nem túl kevés?
- Erre csak egy valódi értelmiségi mondattal tudok válaszolni, már máskor is mondtam, de jobbat most sem tudok. Az kell, hogy látszódjon rajtunk, az igazunkért harcolunk. Nem azért küzdünk tíz körömmel, hogy mindenáron hatalomra kerüljünk, hanem azért, mert igazunk van. Azért küzdünk, mert azt gondoljuk, hogy ez a helyzet tarthatatlan, és ezért hajlandóak vagyunk áldozatokat vállalni. Szerintem ezt kell előtérbe helyezni és olyan szervezeti, személyi megoldást kell keresni, amely hitelesíti ezt az alapállást.