Észak-Koreában apró mozaikok összerakásával lehet képet alkotni arról, mi is zajlik az országban. Kínában és Dél-Koreában élő emigránsok, valamint titkosszolgálati értesülések alapján próbál a világ betekintést nyerni a hatalmi harcokba. A mozaik egyik fontos darabkája lehet a Kim Dzsong Il halála alkalmából megtartandó megemlékezés is, amikor kiderül, kik állnak a pódiumon a két éve meghalt elnök fia, Kim Dzsong Un mellett.
Az utód ugyanolyan brutális diktátorként lép fel, mint akár nagyapja, Kim Ir Szen, s akár apja, Kim Dzsong Il. Pedig amikor elnökké, mindenható marsallá választották, a nyugati sajtó látott biztató jeleket, egyes intézkedései azt sejtették, hogy apjához képest valamivel nyitottabb politikát folytat, s hajlamos némiképp megnyirbálni a hadsereg hatalmát, hogy több jusson az embereknek.
Ezekből a reményekből azonban mindez idáig semmi sem valósult meg. Sőt, inkább az lehet az érzésünk, hogy a helyzet még rosszabb, mint apja idejében. A Kínát és Észak-Koreát elválasztó határszakaszt például még keményebben őrzik, mint annak előtte, még nehezebb külföldre szökniük azoknak, akik számára teljesen reménytelenné vált az élet, politikai üldöztetés vagy éhínség fenyegeti őket.
Mint az Amnesty International a napokban műholdas felvételekre hivatkozva közzétette, Észak-Korea két nagy munkatáborát is kibővítette, nevezetesen az északi 15-ös és a déli 16-os számút. Feltételezések szerint a 22 milliós országban 100-200 ezerre tehető a politikai okokból internáltak száma.
Az AI a műholdfelvételek összehasonlítása alapján megállapította, hogy a lágerekben még most is folyik a munka, s az eltelt két év alatt több új barakkot építettek. A 16-os számú gulág 560 négyzetkilométer, kilencszerese San Marino és háromszorosa az amerikai főváros, Washington területének. Itt körülbelül 20 ezer embert tartanak fogva.
Egy Dél-Koreába menekült egykori észak-koreai börtönőr, aki a nyolcvanas és kilencvenes években a 16-os számú lágerben dolgozott, arról számolt be, hogy a halálra ítélteknek meg kell ásniuk saját sírjukat, majd egy kalapácsütéssel végeznek velük. Szemtanúja volt annak, amint egy rabot fojtogatni kezdtek, majd egy botütéssel meggyilkolták. A nőket megerőszakolták, majd megölték. A 15-ös számú lágerben a fogva tartottakat napi 10-12 órányi kényszermunkára kötelezik.
Alig kapnak élelmet. S ha nem teljesítik a kitűzött termelési kvótát, tovább csökkentik fejadagjukat. Ez a láger 370 négyzetméteres. 2011-ben becslések szerint 50 ezer embert tarthattak itt fogva. A helyzet ma is drámai lehet. A kegyetlenség nem ismer határt.
Az országból egyre többször érkezik hír kivégzésekről. A vezetés azok ellen indított véres hadjáratot, akik csempészett dél-koreai sorozatokat merészelnek otthon titokban nézni. Szintén halállal büntetik a prostitúciót. Néhány hete nyolcvan ember kivégzéséről írt a dél-koreai sajtó. A kis Kim eltette láb alól egykori szeretőjét is.
A hatalom felső köreiben is "zajlik az élet". A hadsereg vezetésében gyakori volt a jövés-menés az eltelt másfél évben. A leváltott vezetők persze egytől-egyik rejtélyes módon eltűntek. Kim Dzsong Un a közelmúltban megvált eladdig igen befolyásos nagybátyjától, Jang Szon Tektől, a phenjani rezsim "szürke eminenciásától", akit a kis vezér mentorának tartottak. Az indok nagyjából hasonló volt, mint más leszámolások esetében.
Eszerint Jang "államellenes cselekedeteket" követett el, korrupcióban is szerepe volt, kábítószerrel élt vissza, meghamisította a kommunista párt céljait, saját frakciót alapított a párton belül, s "illuzórikus képet alakított ki magáról". Mindemellett "erkölcstelen életvitellel", mértéktelen ivászattal is vádolták, valamint azzal, hogy "áron alul adta el külföldre Észak-Korea természeti kincseit". Ez Kínának szóló üzenetként is értékelhető.
Az észak-koreai tévé azt is mutatta, amint Jangot két katona kíséretében elvitték. A phenjani cenzúra ezúttal is tudta a dolgát. A Kim Dzsong Un nagyszerűségét bemutató filmekből azonnal kivették azokat a képsorokat, amelyeken nagybátyja is látható. A sztálinista Észak-Koreában a felsorolt vádak közül egy is elég a kivégzéshez. Két dél-koreai emigráns médium azt állította, már kivégezték, ezt azonban más források nem erősítették meg.
Jang nemcsak a politikai bizottság tagja volt, három éve választották meg a rezsim legfőbb döntéshozó szerve, a nemzetvédelmi bizottság elnökhelyettesének. A katonai parádékon rendre Kim Dzsong Un közelében állt. Kiemelt szerepét mutatja az is, hogy a vezetésben ő tartotta a kapcsolatot Kínával.
A "nagybácsi" a kínai határnál lévő különleges gazdasági övezet vezetője volt. Meglehetősen előkelő poszt ez, hiszen olyan árukat adhatott el a szomszédos országnak, amelyeket az Észak-Korea ellen elrendelt gazdasági szankciók miatt valójában nem lett volna szabad. Igaz, Phenjant sosem érdekelte különösebben, mit tilt a nemzetközi közösség, s mit nem.
Nem kérdéses, hogy Jang kapcsolatban állt csempészekkel, a haszonélvező azonban nemcsak ő volt. Pozíciója azért is volt jelentős, mert a keszongi ipari park mellett a phenjani rezsim e különleges övezet révén, a szankciók megkerülésével tett szert keményvalutára.
Jang emiatt is a kis vezér legfontosabb bizalmasai közé tartozott. Kim Dzsong Un ugyanis felmenőihez hasonlóan szereti a luxust, méregdrága jachtot mondhat magáénak, a tengerparton luxusvillával rendelkezik, apjához hasonlóan előszeretettel fogyaszt francia konyakot, borokat. E különlegességek azonban nem vásárolhatóak meg észak-koreai vonból.
Jang a saját szemével láthatta a pekingi gazdaság szárnyalását, ezért az észak-koreai reformerek közé sorolták (persze a reform szó ez esetben elég viszonylagos). Amikor 2012 júliusában elbocsátották a konzervatív vezérkari főnököt, sokan ezt annak a jeleként értékelték, hogy eljött Jang és a pozitív változások ideje. Nem így történt.
Még az Észak-Korea belső ügyeit ismerők sem egységesek abban, mi állhat a tisztogatások hátterében. Hans-Günther Hilpert berlini politológus úgy véli, azzal, hogy Kim Dzsong Un eltávolította az útból nagybátyját, szabad keze van, s saját hatalmát szilárdította meg. Talán attól is tartott, hogy mentorának túl nagy hatalom összpontosul a kezében, s ezért szabadult meg tőle.
Csang Lian-gi, a pekingi pártiskola politológusa a Die Weltnek elmondta, ugyan nem ismerhetjük a hatalmi harc részleteit, de az nyilvánvaló, hogy huzamosabb ideig nem lehetett fenntartani két hatalmi központot. Szintén úgy látja, hogy Jang a gazdaság erőteljesebb fejlesztését szorgalmazta, ezzel azonban kivívta a hadsereg haragját. Kim kettejük között állhatott, a leváltás ténye azonban azt mutatja, eldöntötte, kinek az oldalára áll.
Ezt az elméletet erősítik meg más vélekedések is, amelyek szerint a kis Kim hatalmát féltette. Attól tartott ugyanis, hogy a keményvonalas hadsereg megbuktathatja, ha nem számol le nagybátyjával. Azonban olyan vélemények is napvilágot láttak, amelyek szerint ez az első lépés volt egy katonai puccs felé, s nemsokára a kis Kimet is leválthatják. Erre utalhat Jang leváltásának azon indoka, mely szerint fényűző életvitelt folytatott. Ugyanezt a kis Kimről is el lehet mondani.
Egy további, kevéssé valószínű feltételezés szerint valójában afféle szerelmi dráma az indíték, s Kim Dzsong Un nagynénje, Kim Dzsong Il testvére, Kim Kjong Hui bosszúját kell keresni a háttérben. Állítólag ő irányítja az ország atomprogramját, s olyan véleményeket is hallani, melyek szerint ő a hatalom igazi gyakorlója.
Egyes értesülések szerint 2010 táján az egyre többet betegeskedő Kim Dzsong Il lánytestvérét, és férjét, Jangot kérte meg Kim Dzsong Il arra, segítsenek fiának, ha ő már nem él. Kim Kjong Hui és Jang azonban időközben elhidegültek egymástól, Jang megcsalta feleségét. A "nagynéni" egyébként az egyedüli phenjani gyorsétterem tulajdonosa. Csak az elit engedheti meg magának, hogy itt egyen, a többség ugyanis nyomorog.
Jang leváltása a kommunista pártvezetés számos tagját riadalommal töltheti el. A sztálinista típusú diktatúráknál ugyanis egy vagy néhány személy dönt arról, ki a nép ellensége, kit vádolnak majd meg azzal, hogy Jang "klikkjéhez" tartozott. Ezért további leszámolások, kivégzések várhatóak. Senki sem érezheti biztonságban magát.
Inkább a halál, mint Phenjan
Jangot és volt feleségét, Kim Dzsong Il néhai diktátor testvérét Nyugaton is ismerik. Többször jártak külföldön. Egyik lányuk Párizsban élt. 2006-ban azonban önkezével vetett véget életének. Állítólag azért, mert szülei azt parancsolták neki, azonnal térjen vissza Észak-Koreába. Ő azonban inkább a halált választotta.
Jang számos nyugati vezetővel találkozhatott, s nemcsak politikusi minőségében. Sportvezetői pozícióval is megjutalmazták, így egyebek mellett japán politikusokkal cserélt eszmét a sportról, és persze számos más kérdésről. Talán azzal is magára haragította a hadsereget, hogy saját külpolitikát folytatott.
Nyilván abból indult ki, hogy érinthetetlennek számít a vezetésben. Kim Dzsong Un talán éppen Jangtól kapta az ötletet, hogy a sport ablakot nyithat a külvilágra, s a propaganda fontos eszköze lehet.
Kétszer is fogadta a Chicago Bulls NBA-kosárlabdacsapat egykori sztárját, Dennis Rodmant, aki az Egyesült Államokba hazatérve nem győzött áradozni "barátjáról", a kis Kimről, feleségéről és néhány hónapja született kisfiukról. Rodman rendre elhárította az észak-koreai diktatúra kegyetlenségeire vonatkozó kérdéseket.
Újabb atomkísérlet várható
Amikor nyilvánvaló hatalmi harc dúl az észak-koreai hatalmi elitnél, a legfőbb vezetés szeret váratlant húzni, olyasvalamit, ami eltereli a figyelmet a belső feszültségekről. Ilyen lehetne egy újabb, a 2006-os, a 2009-es és a 2012-es után immáron negyedik kísérleti atomrobbantás. Műholdfelvételek alapján jó esély van erre. Ha valóban megtörténne az atomkísérlet, Phenjan még kevésbé számíthatna Kína támogatására. Peking már kezdi elveszíteni a türelmét, látván a nem éppen megnyugtató észak-koreai fejleményeket.
Kim Kjong Ok lehet a valódi vezető
Az utóbbi hetek történései alapján valószínűsíthető, hogy a valódi hatalom a hadsereg kezében összpontosul. Azon belül is Kim Kjong Ok lehet az ország erős embere, aki a katonaság 13. és 14. egységének parancsnoka. Ez a két legfontosabb részleg, hiszen ott dőlnek el a személyi változások a hadseregben. Kim Kjong Ok hozzájárulása nélkül senkit sem nevezhetnek ki.
Hírek szerint a pártra is egyre nagyobb befolyást gyakorol, ami nem sok jót jelent Észak-Korea számára. Kim Kjong Ok egy 20 ezer fős különleges egység parancsnoka is, amelynek feladata kizárólag a Kim klán tagjainak védelme. De az ő feladatuk a rejtélyes gyilkosságok megszervezése is. Igen jól végzik munkájukat. A világ egyetlen más országában sem hal meg annyi pártfunkcionárius autóbalesetben, mint Észak-Koreában.