Pisze (és természetesen a pótmami is) nagyon nehezen viselte a bezártságot, az új környezetet, és igazából nem nagyon értette, miért is szakították el a szeretett lénytől, akivel eddig a mindennapjait töltötte. Pisze búskomor lett, ráadásul az óriási érdeklődést sem viselte túl jól: a látogatók érthető rajongása, a hangoskodás félőssé, stresszessé tette, és egy idő után szinte ki sem mozdult a kotorékból… Ezért úgy döntöttek, Pisze éljen tovább boldogan ott, ahol felnőtt: a pótmamijánál. De néhány napig árválkodott csak üresen a Budakeszi Vadaspark interaktív rókakifutója, hisz feltett szándékunk volt, hogy látogatóinkat nem hagyjuk róka nélkül! Új rókabarátunk a Kecskeméti Vadaskertből érkezett és nála barátságosabb, kedvesebb rókafiút keresve sem találhattunk volna!
A kifutót egyből birtokba vette és első perctől kezdve érdeklődve közelít a gondozókhoz. Természetesen ő is bekapcsolódott a látványetetési programunkba, az ismerkedési szakasznál tartunk, ami elég jól halad, hisz a tréner „minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhet” Zorróhoz… És hogy miért pont Zorró? Bár az igaz, hogy névadó pályázatunkra rengeteg jobbnál jobb ötlet érkezett, most az egyszer szigorú zsűrink (szinte) egybehangzóan Zorróra bökött, több okból is: zorro spanyolul rókát jelent, és a róka úrfi, ravaszdi pofácskáját elnézve, csakis Antonio Banderas álarcos képe juthat eszünkbe.