Származási igazolás híján, vagy fedeztetési engedéllyel nem rendelkező apa esetén (ezeket a lovakat nullásnak nevezik) a lovak nem vehetnek részt a lovasszolgáltatásban, egyebek mellett ez is szerepel az NGM új rendeletmódosításában.
A jogszabály szigorította a lovardák, lovasturisztikai vállalkozások tevékenyégét. A feltételek között szerepel még az is, hogy csak megfelelő végvzettséggel lehet lovagoltatással foglalkozni.
A lovardában legalább 150 négyzetméteres karámot, 800 négyzetméteres körbekerített pályát, szabad lótartás esetén 1000 négyzetméteres karámot kell a lovaknak kialakítani.
A lovas vállalkozónak legalább öt, 4 éves, vagy annál idősebb lovat kell tartania, amelyek alkalmasak a meghirdetett feladatokra. A rendelet készítői alkalmasság alatt azt értik, hogy a lovaknak származási igazolással kell rendelkezniük, a "nullás sütésű" jószágok nem használhatók lovasszolgáltatásra.
Az új előírások megosztották a szakmát is. Sokan attól tartanak, ezek az előírások ellehetetlenítik a kisebb lovardákat. A "kiszuperált" lovakat féltők pedig attól tartanak, tömegesen kerülhetnek vágóhídra az alkalmatlannak nyilvánított állatok.
Lóska János, a Magyar Lovas Turisztikai Közhasznú Szövetség (MLTKSZ) elnöke viszont azt nem érti, miért lepődtek meg a lovasszolgáltatók az NGM rendeleten, hiszen 2008-ban még az előző kormányzat adott ki egy a lovasszolgálatói ágazatot szabályozó rendeletet.
Azt módosította a mostani szabályozás. A szövetség elnöke szerint az is félreértés, hogy a nullás lovakat le kell selejtezni.
Ha megfelelően képzettek, és a lovas vállalkozás megszerzi a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEHI) regisztrációját és a lovaknak beszerzik a lóútlevelet, akkor a lólét végéig szolgálatban maradhatnak. Új, származási igazolással nem rendelkező lovat viszont valóban nem lehet használni.
Egy budai agglomerációs lovarda lovasvezetője, aki jelentős németországi gyakorlattal is rendelkezik, úgy vélte, a rendkívüli alaposságukről ismert németek az új magyar szabályozásnál megengedőbbek.
"Magyarországon ha a mén, illetve a kanca két tenyészszövetséghez tartozik, egyik sem hajlandó kiadni a származási igazolást a csikónak, holott ismert a származása.
Érthetetlen, miért nem adnak ki nekik törzskönyvet, vagy származási igazolást. A mi 12 lovunk között is akadnak, amelyek emiatt nem kaphattak származási igazolást, holott kiávlóan teljesítenek, de a lóútlevelében az szerepel, hogy nincs származási igazolásuk" - jegyezte mkeg a neve elhallgatását kérő lovas szakember.
Lóska azt sem értette, egyáltalán honnan kerültek elő a származási igazolás nélküli lovak, amikor Magyarországon 150 éves hagyománya van a nyilvántartásuknak. A lovarda lovasvezetője szerint sok jószágot feketén hoztak be az országba és adták-vették őket.
A lovas vezető lapunknak azt mondta, nem érti, mi volt a rendelet készítőineki a szándéka a lovak számának meghatározásával. Inkább ösztönözni kellene, minél többen foglalkozanak lovasszolgáltatással, és nem mindenki akarja ezt nagyban csinálni - vélte a szakember.
A felelős lovas vállalkozó nem fogja túlterhelni a lovait, annyi vendéget fogad, amennyit el tud látni, és nem teszi tönkre őket: "Nálunk legföljebb háromszor mehet ki vendéggel a ló" - mondta egy lovardavezető.
Bozori Gabriella, A Magyar Lovasterápia-szövetség Alapítvány ügyvezető alelnöke közölte, a lovak egyedi azonosítása, illetve a lóútlevél nem újkeletű követelmény.
Sokan azonban valószínűleg nem olvasták el alaposan sem a 2008-as rendeletet, sem a mostani módosítást, ezért az "ismeretek" rémhírekkel terjednek.
"Szerintem helyes lépés, hogy egy olyan rendelet született, amely a lovasszolgáltatrásokat igyekszik teljes körben szabályozni és átláthatóbbá tenni. Jó néhány lovarda jelenleg is mindenféle bejelentés nélkül működik, így az is ellenőrizhetetlen, hogy milyen szintű szolgáltatást nyújtanak" - tette hozzá Bozori.
Az ügyvezető igazgató az egyedi azonosításnál is fontosabbnak tartotta, hogy a módosítás végre megszabta, ki végezhet lovasszolgáltatói tevékenységet Magyarországon.
Becslések szerint egy minden igényt kielégítő lovarda kialakítása – karám, nyitott és fedett pálya – akár 50-100 millió forintot is felemészthet. Egy átlagos ló havi 20-25 ezer forintnyi takarmányt ropogtat el. Nagyjából másfél havonta a patkolás 6-12 ezer forint jószágonként. A bejelentett lovász költsége is a vállalkozót terheli. Ma nehéz segéderő nélkül megoldani a lótartást, mert a vendégek is igényesebbek, többször kell például a trágyát is kihordani a patások alól. Egyre nélkülözhetetlenebb a járatógép, illetve az infraszolárium, amivel a lovat szárítják munka után. Igen nagy szórást mutatnak a lótartás átlagos költségei: 40-70-100 ezer forint havonta, helytől, komforttól függően. Egy lovardában azért a lényeg a ló. Megfelelő lovat már 200-300 ezer forinttól is lehet kapni. A profi sportlovaknál a határ persze a csillagos ég. A lóárak az elmúlt évtizedben stagnáltak.
A szakember becslése szerint tízből jó, ha egy lovardában akad megfelelő végzettségű ember.
Bozori Gabriella úgy vélte, a terápiás szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknál sincs több származási igazolás nélküli ló, mint bármelyik másik lovardában.
Abban a lovas szakma legtöbb szereplője viszont egyetért, hogy jelenleg szinte lehetetlen nyereségesen működtetni a lovardákat, mert hiányzik a megfelelő fizetőképes kereslet. A fellendüléshez a gazdaság bővülésére, a fizetőképesség erősödésére lenne szükség.