Horváth András állításának egyik alapeleme ugyanis az volt, hogy a hálózatos áfacsalások legfőbb haszonélvezői a kiskereskedelmi láncok – márpedig ezek a cégek egytől-egyig kiemelt adózók.
A nagyobb jelentőségű ügyekben, így a hálózatos áfacsalási ügyekben is 2007-től kezdődően a Kiemelt Ügyek Adóigazgatósága (KÜIG) járt el. Ha a KÜIG valamelyik revizorának kiemelt adózóval kapcsolatos tennivalója volt, akkor hivatali eljárásrend szerint a NAV elnökétől kellett engedélyt kérnie, hogy az ellenőrzést kiterjeszthesse egy másik igazgatóság, például a Kiemelt Adózók Adóigazgatóságának (KAIG) ügyfelére. Ezt a hivatali bikkfanyelv kapcsolódó vizsgálatnak nevezi. A szolgálati út tehát a két igazgatóság közös felettes szervén, a Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatóságán keresztül vezetett a NAV elnökéhez.
Az atlatszo.hu forrásai szerint ilyen, a NAV elnökéhez címzett, a kapcsolódó vizsgálat lefolytatására irányuló, korábban merőben formális, bürokratikus aktusként kezelt kérelmek tucatjai akadtak el 2010 után a Főigazgatóságon. N. úr szerint ezek a dokumentumok ma is fellelhetők a NAV irattárában – ezek nyilván nem publikus iratok, de egy ügyészségi vagy parlamenti vizsgálat során bizonyító erejűek lehetnek a leállított adóvizsgálatokról szóló állítások igazságtartalmával kapcsolatban.
