Lovas tengerész, így hívta uralmának "fénykorában" is Horthy Miklós kormányzót a csöndes közhangulat. Emlékéül annak, hogy az admirális a történelmi fordulat idején, fehér paripán vonult be a székesfővárosba, a vádlottak padjára szándékozván ültetni a "bűnös várost". Negyed évszázadon keresztül címerállat lett ez a derék takarmányevő, jelképezve a rezsim természetét. Kis híján évszázad múltán valamelyik mai utóda, nem tudni hányadik nemzedék immár, hasonló fehér lóvat vezetett végig a pesti kövezeten, hajdani lovasára emlékeztetve, milyen derék politikus is volt a "főméltóságú úr". Mármint a szélsőjobboldal szemében, mert arra egyelőre nincs bátorsága, hogy nyíltan Szálasi Ferencet vallja védőszentjének.
A mai fehér ló patadobogásának másnapján egy úr, aki közéleti tényezőnek vallja magát, olyan nyilvános kijelentést tett, hogy szerinte vitéz nagybányai Horthy Miklós a XX. század legnagyobb magyar államférfija volt. Így, legfelsőbb fokon, elűzve minden kételyt. Arra nézve ez az úr - pontosan név szerint: Patrubány Miklós -, vizitkártyájának bizonyságaként a Magyarok Világszövetségének elnöke, nem adott jelzést, hogy milyen minőségében nyilatkozott. Magánemberként, netán a világ szerteszóródott magyarságának a képviselőjeként? Ha netán az utóbbi jegyében tette volna, jogosan tehető föl a kérdés, kitől is kapott fölhatalmazást rá? Megkérdezte-e vajon a megbecsülten úgy 15 millióra tartott diaszpóra véleményét, vagy csak azért mondta, mert úgy véli, szervezetének szépen megfogalmazott neve följogosítja erre?
Egyébként mindegy. Az adatgazdag internetes tények ugyanis egyértelműen tanúsítják, merre is húz Patrubány elnök úr szíve. A 2010 márciusából keltezett bejegyzés, tehát kétségtelenül a Fidesz koalíció kormányra jutása előtt, hírt adott róla, hogy Patrubány Miklós közös sajtóértekezleten vett részt Vona Gáborral, már akkor is a Jobbik elnökével. Jelen volt, sőt föl is szólalt ott természetesen Gaudi Nagy Tamás, akitől elhangzott az a megjegyzés is, hogy a Jobbik az egyetlen magyar párt, amelynek "nemzeti jellegű" a programja. Kizárva mindent és mindenki mást. Ha hajszálhasogatók vagyunk, értelemszerűen hozzá tehetjük, a Fideszt is. Patrubány elnök úrnak ott erre nem volt semmi megjegyzése, következésképpen fönntartás nélkül egyetértett vele. Miután most is a szélsőjobboldal rendezte a fehérlovas fölvonulást, és ennek a másnapján hangzott el a "legnagyobb államférfi" minősítés, föltételezhetjük azt is, akárcsak 2010 tavaszelőjén, az elnök úr Horthy megítélésében is egy húron pendül a Jobbikkal. Mint a világ vélt magyarságának elnöke.
Egyébként az utóbbi hónapok sorozatos nyilatkozatainak a fényében, hovatovább nem csupán azt hihetjük majd, hogy a kormányzó úr nem kizárólag judeophil volt, hanem a magyar zsidóság hős megmentője is. Védőangyala azzal, hogy amikor már minden európai politikus előtt (még a nem éppen lángeszűek előtt is) nyilvánvalóvá vált, hogy Hitler náci birodalma összeomlott, e legenda szerint ő "mentette meg" a budapesti gettólakók életét, nem engedte már őket a magyar királyi csendőrség puskatusaitól hajszolva deportáló vonatokba zsúfolni. Néhány hónappal azt követően, hogy mostanáig vitatott adatok szerint úgy 400 000 és félmillió között, a többit haláltáborokba hurcolták. Állítólag ezért is menekülhetett meg a lovas tengerész a nürnbergi pertől, más változat szerint azért, mert Sztálin fogadtatta el a portugáliai száműzetés tudomásul vételét, tette lehetővé, netán a halálos ítélet elkerülését is.
Mellesleg Patrubány úrnak és a Jobbiknak az összhangja nem csupán Horthy megítélésében kapott, illetve kap jeles nyilvánosságot. Az idén márciusban is volt egy emlékezetes, a mai napig időszerű esemény. Nem tudni milyen megfontolásból, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Táncsics díjjal tüntette ki Szaniszló Ferencet, az Echo tévé érdemdús műsorvezetőjét. Érdemdús már abban az értelemben, hogy a Jobbikkal egy húron pendülő adásokban a hajdani szélsőjobboldali lapokat idéző szellemben szól rendszeresen cigányságról, zsidóságról, a "nemzet ellenségeiről". Mértéktartás nélkül. A kitüntetés széleskörű megdöbbenést keltett, több hírlapíró visszaadta a Táncsics-díját, a miniszter pedig volt olyan higgadt, hogy belátta tévedését, visszavonta az adományozást. A kuruc.infótól meg is kapta a minősítést, "Izrael diadalmaskodott...". Hamarosan megjelent az újabb híradás, Szaniszló "kárpótlására" a Magyarok Világszövetsége "nemzeti érdemrendet" adományozott az Echo tévé díszének. Azt követően, hogy egyszer már Pongrátz Gergely emlékéremmel honorálta közéleti tevékenységét. És nehogy kétségek támadjanak, az MVSZ soros közgyűlésén meg is történt az ünnepélyes átadás. A közgyűlésen. Egyértelmű utalásként arra, hogy Patrubány úr a jobboldali kormány ellenére is érvényesíti magán meggyőződését, fittyet hány a pártatlanságra.
Ebből a nézőpontból tisztázatlan a mai napig is, hol is áll az MVSZ? Hivatalosan is elismerten a világmagyarság képviseletének tekintik, tehát bizonyos eszmei fegyelem számon kérhető az elnökén, vagy magánemberként úgy nyilatkozik, ahogyan neki tetszik, hiszen "alaptörvényileg" ehhez joga van. Csak az várna végre egyértelmű állásfoglalásra, hogy az öt világrészben szétszórt magyarságnak el kell-e fogadnia elnök úr gondolkodási szeszélyeit, vagy ebbeli minőségében ő teszi azt, amit éppen jónak lát.
