- A nagyfröccs megvolt?
- Megvolt. Elmaradhatatlanul tartozik az ebédemhez. De napjában csak egyet iszom. Kocsmába nem járok én.
- Hétfőn jön nagy nap.
- Bizony. Hosszú idő eltelt azóta: 60 év. A londoni 6:3 a világ tetejére röpítette a csapatunkat. Előző évben megnyertük Helsinkiben az olimpiát, 1950 óta veretlenek voltunk, ám a Wembley-beli siker miatt kezdték a világban keresgélni a térképen, mégis merre van az a Magyarország? Annak idején a legtöbb szakember az otthon eladdig veretlen angolok győzelmét várta. De ahogy mondani szoktam, 90 év sikere 90 perc alatt mit se számított. Más stílust képviseltünk. Ők még a klasszikus WM-rendszerben léptek pályára. Sebes Gusztáv azonban modernebben hadrendet dolgozott ki. A kulcs Hidegkuti Nándi visszavont középcsatár játéka volt. Három gólt szerzett. Mindig mondom, a középhátvéd Johnston nem tudta, hol lakik a jó isten. Ahhoz volt szokva, hogy a középcsatár mindig körülötte ólálkodik. Nándi viszont a mezőnyben jó 10 méterrel mélyebben játszott, lendületből ért a kapu elé. Ez is közrejátszott abban, hogy ilyen remek eredményt értünk el.
- Pályafutását csodás eredmények szegélyezik, csak annyit mondok, a fél évvel később, Budapesten rendezett visszavágón 7:1-re verték az angolokat. És mi is a 6:3 miatt telefonoztuk fel. Emiatt nincsenek rossz érzései?
- Annak a meccsnek különös jelentősége lett. Végeredményben két különböző világrend csapott össze, az angolok nem csupán sport szempontjából, hanem gazdaságilag is a világ élmezőnyéhez tartoztak. Megrökönyödést keltett mindenütt, hogy egy ilyen kis ország ilyen nagyszerű eredménnyel nyerni tudott.
- A kezdőben 10 fővárosi klub játékosa szerepelt. Egyedül ön érkezett vidékről. Számított ez bármit?
- Semmit. A focit fejjel játsszák, lábbal rúgják. A Honvédból hét, az MTK-ból három játékos érkezett. Olyan labdarúgók voltak ezek, akik különböző posztokon is magas szinten tudtak játszani. Örülnék, ha ma legalább két ilyen játékosa volna a válogatottunknak! Nem az számított, ki honnan jött, hanem hogy ki mire volt képes a pályán?! Sebes remekül nyúlt hozzánk. Megtalálta a megfelelő megoldásokat. Az Aranycsapatot nem igazán foglalkoztatta, mit játszik az ellenfél, eleve videó se volt még. Mindig a saját stílusunkat hoztuk, nem idomultunk az ellenfél taktikájához. Én eredetileg csatárt játszottam, sok gólt szereztem, Dorogon kerültem hátra, a védelembe. Válogatottságom elejétől kezdve kezdő voltam, hat éven keresztül sosem cseréltek le. A nemzeti együttes, illetőleg a Budapest-válogatott tagjaként 65 meccsen léptem pályára, s csak háromszor éltem át vereséget.
A fordulás után Bozsik is betalált, majd Hidegkuti szerezte meg saját harmadik, csapata hatodik gólját, szintén káprázatos akció végén, kapásból. A végeredményt Ramsey az 57. percben büntetőből állította be (3:6). A hazatérő csapatot népünnepély fogadta.
A történtek után az MLSZ 1993-ban november 25-ét a magyar labdarúgás napjaként ünnepli. A 60. évfordulóra nemcsak Magyarországon, hanem a világban sok helyütt megemlékeznek: Londonban kiállítással, a Magyar Kulturális Központban nyíló tárlaton válogatott fotók, grafikák, dokumentumok mellett kiemelt szerepet kapnak a korabeli sajtóanyagok, elemzések, a mérkőzés magyar, angol és nemzetközi reakciói. A kiállítás az angolok nézőpontjából is bemutatja az évszázad mérkőzésének jelentőségét, hatását és következményeit a szigetországi labdarúgásra és annak későbbi sikereire.
- Londonban is megemlékeznek az évszázad mérkőzésére. Kiutaznak Grosics Gyulával?
- Az idén nem. Idővel kapcsolatunk megszakadt, azt se tudom, él-e még valaki abból a csapatból. Mi ketten vagyunk, de velünk együtt rengetegen emlékeznek arra a napra. Örülök, mert azt vallom, ha valakinek nincsen mire emlékeznie, sivár öregkor vár rá. Hát mi nekünk van mire emlékezni. Velem például megesett: Amerikában jártam, a reptéren nézegetik az útlevelem, Hungary, Hungary, gondolkodott egy darabig az ember, majd elkezdte sorolni, Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos… Hiba nélkül végzett vele. Egy olyan országban, ahol a labdarúgásnak nem volt valami nagy keletje akkoriban, s mindez olyasvalaki volt, aki '53-ban még meg sem született…
- Néz magyar meccseket?
- Nézek, bár a 8-1-et nem láttam végig. Jobb is így. Németországi meghíváson vettünk részt, és ott a német csapat meccsét adták. Amikor a szünetben megkaptam a hírt, hogy a hollandok 4-0-ra vezetnek, hanyatt estem. Sokkal jobban kell fölkészülni, többet kell edzeni. Sok kerettag külföldön játszik, mindegyikük más stílust képvisel. És az az egység sincs meg, ami minket jellemzett.
- Amúgy tényleg aktív még?
- Néha focizom kis unokáimmal, bár már nehezebben bírom a tempójukat. Lány létükre imádják a futballt, egyesületben játszanak, mindig büszkélkednek, ha gólt rúgnak.
- Ezzel is kezdhettük volna, de a végére maradt a legfontosabb: hogy szolgál az egészsége?
- Köszönöm kérdését, megvagyok. Rosszabbul, mint 20 éve, de jobban, mint leszek 30 év múlva…
