Azt mondják, minden amerikai emlékszik arra, mit csinált, amikor meghallotta Kennedy elnök halálhírét. Ön hol volt éppen?
Diák voltam a Yale egyetemen, s éppen óránk volt, amikor valaki az ablakból kiabált, hogy az elnököt lelőtték. A tévéhez rohantunk, a campuson, a connecticuti New Havenben egyetlen tévé volt akkoriban, körülálltuk és néztük a híreket. Mindannyiunkat megdöbbentett az ifjú, dinamikus elnök elvesztése. Fiatalemberként azt gondoltuk, valamennyien halhatatlanok vagyunk, és egyszercsak lelövik az elnököt, aki ugyan idősebb volt nálunk, de mégiscsak nagyon fiatal, hisz 43 évesen választották elnökké. Zűrzavar volt, s azután nagy szomorúság. Elgondolkodtunk, mit jelent mindez, mit jelentett Kennedy elnöksége számunkra, fiatal amerikaiak számára, akik épp a helyünket kerestük a világban.
Sokan épp Kennedy elnök hatására vállaltak közszolgálatot, ön is közéjük tartozik?
Igen, nagy hatással volt rám az elnök, s valóban, egész életemben a köz szolgálatában dolgoztam, kormánytisztviselőként, egyetemi vezetőként, polgárjogi ügyekben eljáró ügyvédként.
A történészek Kennedyt az elnökök középmezőnyébe sorolják, de a közvélemény máig az egyik legnépszerűbb elnökként emlegeti. Ön hogyan értékeli teljesítményét?
Ötven év elteltével három fontos vonatkozását emelném ki Kennedy elnökségének. Ő volt az, aki kinyitotta az amerikai fiatalok szemét a világra. Korábban nemigen törődtünk vele. Elnökségének talán legfontosabb momentuma a kubai rakétaválság volt, amikor a világ annyira közel állt a katasztrófához, de ő visszahúzott bennünket a szakadék széléről. Ennek hatására kezdtem érdeklődni a nemzetközi kapcsolatok iránt. A második fontos momentum a polgárjogi mozgalomban játszott szerepe. Kennedy elnöksége egybeesett a polgárjogi harcok csúcspontjával.
Az elnök kezdetben nem játszott vezető szerepet ebben, de a washingtoni menet, Martin Luther King, a polgárjogi vezetők befolyással voltak rá, s élete végére már fontos volt számára ez a küzdelem. A harmadik pedig a közszolgálat. Ahogy beiktatási beszédében megfogalmazta: "Ne azt kérdezd, mit tehet érted a hazád, hanem azt, mit tehetsz te a hazádért!" Pontosan ez volt az, ami sok fiatal számára inspirációt jelentett. Nagy hatással volt rám, a barátaimra, a generációnkra, sőt a nálunk fiatalabbakra is. Elnöksége azonban rövid volt, mindössze három év, túl rövid ahhoz, hogy reálisan értékelni lehessen a teljesítményét.
Kiemelnék még valamit. Kennedy elnöksége egy kis "glasznoszty" volt a hidegháború közepén. A berlini konfrontáció, a kubai válság, a hidegháború közepette Kennedy képes volt békére törekedni, s ez önmagában nagy teljesítmény. Ha tovább élt volna, talán kiderülhetett volna, milyen irányba tartott. Egyesek szerint mélyebben belevitte volna Amerikát a vietnami háborúba, mások szerint megpróbálkozott volna a csapatok visszavonásával. Ez jó példa arra, mennyire nehéz felmérni elnökségét. Egyszerűen kevés idő adatott neki. Úgy vélem, óvatosabb lett volna, mint utóda, Johnson, megpróbálta volna elkerülni a háborút. A kubai és a berlini válság idején is arra törekedett, hogy megakadályozza a konfliktus kiszélesedését. Sikerrel járt, de a folytatás már elmaradt.
Évekig volt a John F. Kennedy elnöki könyvtár alapítványának vezetője. Mekkora a könyvtár gyűjteménye, milyen szerepet játszik?
Truman óta minden amerikai elnök létrehozta saját könyvtárát, ma már összesen 12 működik. A bostoni Kennedy-könyvtár azonban két okból is különleges. Először is, hiányzott belőle az elnök. Bár a tervezés még Kennedy életében megkezdődött, a könyvtár csak több évvel halála után nyílt meg. Fantasztikus az elhelyezkedése, az Atlanti-óceánra néz, a bostoni kikötő partján. Az épületet I.M. Pei világhíres építész tervezte. A másik ok, amiért különleges, hogy nem csupán Kennedy elnök dokumentumai, elnökségének tárgyai találhatók benne, hanem Robert Kennedy volt igazságügy-miniszter és Edward Kennedy szenátor dokumentumait is itt helyezték el.
A XX. század második felének kincsesbányája - nem is beszélve a különleges műtárgyakról. A gyűjteményben van egy afganisztáni mellszobor, az időszámítás előtti III. századból, egy görög szobrász műve, aki alighanem Nagy Sándorral érkezett Afganisztánba. Ajándék volt, az afgán király adta Kennedy elnöknek 1962-ben. A 9/11-es terrortámadások után, amikor megkezdődött az Afganisztán elleni offenzíva, s kiderült, hogy a tálibok a hasonló műtárgyak többségét megsemmisítették, legalább a Kennedy-könyvtárban lévő darab megmenekült.
Ott őrzik a Kennedy-gyilkosság dokumentumait is?
Elég sokat közülük, de a legfontosabb dokumentumok, így a Warren-bizottság nyomozati anyaga a washingtoni Nemzeti Archívumban található. Amikor én vezettem a múzeumot, számos dokumentumot, hangfelvételt tettünk közzé, például a Fehér Házban a kubai válság idején készült hangfelvételeket. A döntéshozatal pillanatait, amikor Kennedy tanácsadóival körülvéve az esélyeket latolgatta. Más fontos megbeszélések anyaga is meghallgatható. Örülök, hogy részt vehettem ebben, hiszen a történelem fontos dokumentumait tártuk fel.
Mekkora lehet a zárolt anyag?
Elsősorban a magánjellegű dokumentumokat zárolták, ilyenek az özvegy, Jacqueline által adományozott családi emlékek. De nem tartoznak a nyilvánosságra az elnök szellemileg sérült hugára vonatkozó anyagok sem. Ami azonban Kennedy elnöki tevékenységét illeti, ilyen vagy olyan formában gyakorlatilag minden elérhető.
A Kennedy-család tagjai közül nyilván sok mindenkivel találkozott. Tudomása szerint miként látták ők a merényletet?
Leggyakrabban Edward Kennedy szenátorral, valamint az elnök lányával, Caroline Kennedyvel találkoztam, aki épp most kezdte meg munkáját tokiói nagykövetként. Előtte felvette velem is a kapcsolatot, s korábbi nagyköveti tapasztalataimról érdeklődött. Kennedy lánya nagyszerű, okos asszony, igen diplomatikus, visszafogott, kiváló nagykövet lesz. Amíg ott dolgoztam, a könyvtár elnökeként gyakorlatilag ő volt a főnököm.
A család teljes mértékben elfogadta a Warren-bizottság jelentését. Az elnökgyilkosság természetesen olyan drámai, hatalmas esemény, hogy elkerülhetetlenül sokféle oldalról megkérdőjelezik, ami történt. A család szerint a Warren-jelentés kimondta, amit ki kellett mondani. Egy merénylő volt, s ez teljesen hihető, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a biztonsági intézkedések nem voltak olyan szintűek akkoriban. Kennedyt mindössze hat titkosügynök védte, s nyitott kocsiban hajtottak végig Dallason. Ma golyóálló a limuzin, s hatalmas biztonsági stáb ügyel az elnökre. Nem bocsátkoznék találgatásokba, egyetlen hihető teóriát sem hallottam eddig.
Megismerjük egyszer a teljes igazságot a Kennedy elleni merényletről?
Úgy vélem, nem kizárt, hogy további dokumentumok kerülnek még nyilvánosságra, de hogy az igazság, amint azt jelenlegi formájában ismerjük, változik-e, nagyon nehéz lenne megmondani. Magam is történész vagyok, jól tudom, hogy minden eseményt sok nézőpontból lehet vizsgálni és magyarázni. Új tények is előkerülhetnek. Ki tudja, mit mondanak majd a történészek minderről egy-két generációval később?
