A kiállításon az 1905-1920 közti magyar festészetből látható bőséges válogatás. A kiállítás címe, "Allegro barbaro, Bartók Béla és a magyar modernitás".
Bavelier bevezetőben azt említi meg, hogy ez a "viharos", mindössze háromperces zongoradarab jeletős alkotásokra ösztönözte országának festőit.
Ezt a muzsikát a fauvista irányzat érezte közel magához. A kiállítás látogatóit a zenekarra írt "Két arckép" dallami köszöntik.
A kiállított festők között ott találhatók többek között Czigány Dezső, Nemes Lamperth József, Berény Róbert, akire a recenzió szerint Gauguin munkái is hatással voltak.
Párizs valamennyiük számára modell volt. Perlott-Csaba Vilmosra Matisse műterme, Czóbel Bélára és Rippl-Rónai Józsefre a Montparnasse.
A recenzens említést tesz arról is, hogy ebben az időben, a XIX. század elején, az első világháborúban Magyarország ellenségként került szembe Franciaországgal, de ennek kevés volt a következménye.
A kiállítás katalógusa idézi Pierre Boulezt, az egyik legnagyobb élő karmestert, Bartóknak alighanem leghitelesebb francia tolmácsolóját, akinek alig van hangversenye, amelynek műsoráról a Concerto vagy a Divertimento hiányoznék.
