Vlagyimir Putyin úgy tekint az Északi-sarkra, mint orosz szuverenitás alatt álló területre, és a leghatározottabban fellép az ellen, hogy a térséget nemzetközivé minősítsék.
Az elnök évek óta nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az Északi-sarkon át vezető tengeri utat bekapcsolják a nemzetközi kereskedelmi hálózatba, e célból milliárdokat fordítottak új típusú atommeghajtású jégtörők építésére.
Az északi út Európa és az ázsiai-csendes-óceáni térség hatalmas piacait köti össze egymással, egyharmadával csökkentve a távolságot a tradicionális déli útvonalhoz képest.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sarkon átvezető út sokkal biztonságosabb, mivel itt nem kell kalóztámadásoktól tartani. 2020-ig legrosszabb esetben is 30 millió tonnára szeretnék emelni az áruszállítás volumenét, de azt sem tartják kizártnak, hogy ennél jelentősen nagyobb mennyiség is áthaladhat a jég birodalmán.
Mindeközben a Kreml a Barents-tenger, a Kara-tenger és a Jamal-félszigeti térség ásványi kincseinek kiaknázására készíttetett terveket.
Putyin már 2011-ben fontosnak tartotta, hogy felhívja a figyelmet a Barents-tengerből nyíló Pecsora-öbölben létesített fúrótoronyra, a "Prirazlomnaja" platformra, amelytől eredetileg összesen 70 millió tonna kőolaj kitermelését remélték.
Ilyen körülmények között már érthető, miért reagált olyan élesen Moszkva a Greenpeace aktivistáinak akciójára, amellyel meg akarták akadályozni, hogy az északi-sarki kontinentális talapzaton az oroszok olajkitermelést folytassanak.
Ha hallgatnának a környezeti károkra figyelmeztető környezetvédőkre, fel kellene adniuk a grandiózus tervet, és keresztülhúznák mindazt, amit Putyin igyekezett megalapozni az elmúlt években. A Kreml ezért vállalja a nemzetközi tiltakozás okozta károkat, amelyek nem csekélyek.
Minden előkészület megtörtént annak érdekében, hogy decemberben megkezdhessék az iparszerű kitermelést a "Prirazlomnaja" platformon.
Ezt a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet sajtószolgálata jelentette be a napokban a helyi vezetésre hivatkozva. A döntést Szentpéterváron vitatta meg a körzet kormányzója és a "Gazprom Olaj" elnevezésű társaság vezérigazgatója.
A kinyert kőolajat hatalmas üzemanyagtartályokban tárolják majd. Évente 6.6 millió tonna olajjal számolnak. Eközben meg kell teremteniük a parti infrastruktúrát, mindenekelőtt az átrakodó bázist.
Miközben a Kreml azzal van elfoglalva, hogyan védje ki a sorozatos nemzetközi támadásokat, szembe kell néznie saját szakembereinek aggodalmaival is.
Közöttük is vannak, akik azt állítják, hogy a "Prirazlomnaja" platformon alkalmazott technológia 20-30 évvel marad el a legkorszerűbbtől.
A legnagyobb kockázat abban rejlik, hogy a platform olyan tárolót képez, amelyben a kitermelt olaj kering, s ezért egy rendkívüli baleset az egész Északi-sark ökoszisztémáját felboríthatja.
A Nyezaviszimaja Gazeta Alekszej Knyizsnyikovot idézi, aki szerint az állomás berendezéseink nagy része már elhasználódott.
A platform felső része például, amelyet Oroszország egy norvég cégtől vásárolt, egy 1984-ben épített és aztán felszámolt állomást szolgált ki.
Pedig az Északi-sarkon létesített első kőolaj-kitermelési projektnek a legmodernebb technológián és technikán kellene alapulnia.
Erre az a "Gazprom Olaj" válasza az, hogy "Prirazlomnaja" megfelel a nemzetközi elvárásoknak, s ezt egy sor világcég szakembere is megerősítette.
Még a projekt hívei is kénytelenek elismerni, hogy azért akadnak döccenők a megvalósításban, azt állítják azonban, hogy a felmerülő kisebb jelentőségű problémákat időben sikerül majd elhárítaniuk.
A platform építése 15 esztendeje folyik, az eredetileg tervezett 1.6 milliárd dollárról a költségek mára elérték a 3 milliárdot, s ebben még nincs benne az infrastruktúra kialakításának a költsége.
Az egészben az az érdekes, hogy Norvégiában egy hasonló vadonatúj platform felépítése 1,6 milliárd dollárba kerül. Jogos, tehát, a kérdés, mi szükség volt akkor régi elemekből, drágán építkezni?
Másfél méter vastag jég szorításában
A több mint 120 méter hosszú és széles, 120 ezer tonna súlyú "Prirazlomnaja" platform az első a világon, amely az északi-sarki viszonyok között hozza felszínre az olajat.
60 kilométerre fekszik a parttól, a tenger mélysége itt mindössze 20 méter. Sok mindent ki kell bírnia, mindenekelőtt a másfél méter vastag jég szorítását, amellyel az év nagy részében számolni kell. A hőmérséklet mínusz ötven fok alatt van, s ez is megnehezíti a kétszáz fős személyzet munkáját.
Azzal számolnak, hogy a létesítmény negyedszázadon keresztül lesz képes működni, olajat hozni a felszínre, azt tárolni és előkészíteni a szállításra.
Ha a készletek itt kimerülnek, akkor a szomszédos lelőhelyek kerülnek sorra a környező tengereken. A Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet kormányzója úgy véli, a platform megvalósításával az ország minden régiója sokat nyer, Oroszország pedig ezzel meghatározza helyét a sarkvidék XXI. századi projektjében.
A körzet északi szárazföldi része is ígéretes: 140 millió tonnára becsülik az itt rejtőző olajtartalékot. Az első tonna olajat szeretnék még az idén kitermelni.
A nyenyec lelőhelyek feltárását az sietteti, hogy a térségben az olajfinomítók nagyobb kapacitásra képesek, mint amennyivel el tudják látni őket.
Három Greenpeace-aktivista távozhatott óvadék ellenében
Részsikert aratott a Greenpeace: egy szentpétervári bíróság óvadék ellenében szabadon engedte két aktivistájukat, akik az északi sarkvidéki orosz olajkitermelés ellen tiltakoztak.
A 28 környezetvédő és két fotoriporter még szeptember közepén megpróbált felmászni egy orosz olajfúrótoronyra a Barents-tengeren található Pecsora-öbölben.
A hollandiai székhelyű Greeenpeace aktivistái az Artic Sunrise jégtörő fedélzetén közelítették meg a fúrótornyot. Eredetileg kalózkodás volt ellenük a vád, amiért 15 évig tartó börtönbüntetés is járhat, ezt azonban később garázdaságra módosították, amiért „csak” hét éves elzárás jár. Az orosz hatóságok fellépése miatt rendkívül fesztültté vált az orosz-holland viszony.
A három aktivista elengedését mindenesetre kedvező jelként értékelték a környezetvédő szervezetnél, mert ez volt az első eset, hogy a bíróság valamiféle kompromisszumkészséget mutatott az ügyben.
A szabadon engedett Gyenyisz Szinjakov fényképész, Jekatyerina Szaszpa orvos, valamint a szóvivő, Andrej Allahverdov óvadékát kétmillió rubelben (46 ezer euró) határozta meg a bíróság. Ugyanakkor a döntés értelmében egyikük sem hagyhatja el Oroszországot.
Az ügyészség előzőleg felszólította a bíróságot, hosszabbítsa meg az aktivisták előzetes letartóztatását, mert „fennáll a külföldre szökés veszélye”.
A bírák az ausztrál környezetvédő, Colin Russell esetében teljesítették is a kérést: 2014. február 24-ig mindenképpen rács mögött kell maradnia.
A férfi biztosította a rádióösszeköttetést az Arctic Sunrise hajón. A következő napokban azonban a szentpétervári bírák újabb meghallgatásokat terveznek.
A Greenpeace azonban mindeközben aktivistái azonnali szabadon bocsátását követeli. Egy sor nyugati politikus és ismert személyiség állt ki a környezetvédők mellett.
Angela Merkel kancellár aggodalmát fejezte ki Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, aki rendre azzal védekezik, hogy nem szólhat bele a bíróságok működésébe.
