;

Országgyűlés;Seres Attila;közüzemi számlák;

Seres Attila

- Kínzó kérdés

Tisztelt képviselő urak és hölgyek! Ritkán adódik, hogy az önök nagyrabecsült tevékenysége kiverje nálam a közömbösség biztosítékát, s arra ösztökéljen, hogy levelet írjak. Az ok roppant egyszerű: rólam ugyanis megfeledkeztek, amikor az új közüzemi számlák formátumáról és színösszetételéről döntöttek.

Tudom, hogy a közért való szüntelen munkálkodásuk közepette bocsánatos bűn az ilyen feledékenység. S nagyra értékelem, hogy eközben olyan világmegváltó tettet hajtottak végre, mint a közüzemi számlák új look-jának megtervezése. Különösen üdvözlendőnek tartom az új számlaformákon alkalmazott betűméret megnövelését. A 11-es betűméret már az én fáradt szememnek is megfelel, bár ha engem kérdeznek, nem a Times New Romant javaslom betűtípusnak, hanem az Albertus Extra Boldot, esetleg az Arial Black-et.

A legjobban azonban Németh képviselő úr azon tehetsége ragadott magával, hogy ő képes színekben álmodni. Ha engem kérdeznek sem tudtam volna jobb színjavaslattal előállni, mint ő, aki az áramszámlát korall színűnek álmodta meg. Tetszik a gázszámla sötét-narancs színe is, bár olykor összetéveszthető a Fidesz logójának színével, s ha a számla értéke túl magas, könnyen elragadtatja az ember magát, ami nem szerencsés a Fideszre nézve. Kicsit elgondolkodtam, hogy a távhőszámla esetében tényleg a halvány szilvakék-e a legmegfelelőbb szín, már csak azért is, mert kékes árnyalatában összetéveszthető a vízszámlával, s nem lenne-e jobb az epezöldet használni valamelyikre. De aztán elhessegettem az akadékoskodó gondolatot, látván, hogy a szemétszámlához a lehető legszebb színt, a lime zöldet álmodták. Egyedül a kéményseprés számlájának színjavaslatát nem tartom szerencsésnek. S nem csupán azért, mert a formabontást, a fekete szín mellőzését túl bátornak tartom. Inkább az zavar, hogy a rezsibiztos álmában itt megint a sárga úszott be a képbe, amiből egy kicsit már sok nekünk.
De még ezt is elnéztem volna Németh képviselő úrnak, ha meg nem feledkezik rólam. Most hát azt a kínzó kérdést teszem fel a legnagyobb tisztelettel: mi lesz velünk, színtévesztőkkel?