Dominique Strauss-Kahn igazi világjáró lett. Az egyik nap a dél-koreai Szöulban bukkan föl, előtte Moszkvában járt, másnap Belgrádban. Az utóbbi az, ami valóban igazolja DSK színe változását, a szerb kormány tanácsadóként hívta meg őt.
Azóta nyakló nélkül nyilatkozik, a lehető legborúsabb jövőképet festi. A minap kifejtette, rémisztő jövő vár, különösképpen az "öreg Európára".
Azt elemezte részletesen, hogy a növekedés gyönge marad, esztendőkig nem várható a munkanélküliség enyhülése, ami új társadalmi és politikai válságokhoz vezet.
Ezért a populista hullám tovább terjed, hasonlóképpen a borzalmas 1930-as esztendőkhöz, fenyegetve a kontinens demokráciáinak jövőjét.
DSK azonban nem olyan férfiú, aki zaklatott közelmúltja után magányos prófétaként bukkan föl, két hasonló fölfogású társával új üzleti bankot alapított LSK névvel. Az ő SK monogramját megőrizte, az L betűt Thierry Leyne kölcsönözte neki, hogy igazi frissességet adjanak az ügynek.
DSK külseje is megváltozott. Szöulban már finoman formázott fehér szakáll díszítette arcát, még arra a huszonnégy órára is, amelyet ott töltött.
Csaknem harminc hónappal azt követően, hogy New Yorkban néhány napig börtönlakó volt, mert a Hotel Sofitel egyik szobalánya nemi erőszak kísérletéért följelentette, amelyet azonban nem sikerült vitathatatlanul rábizonyítani.
DSK mára elhitette magáról, nem "pária" többé. A belgrádi kormány szeptembertől hivatalosan is gazdasági tanácsadójává tette meg Strauss-Kahnt, Aleksandar Vucic miniszterelnök helyettes, Szerbia új "erős embere" a bizalmi embere lett.
Korábbi szexbotrányai miatt több nyugati vezető megpróbálta meggyőzni a szerbeket arról, hogy rosszul választottak, de akadtak, akik azzal érveltek, DSK "alkalmazói" valójában az oroszok, az a befektetéseket ellenőrző moszkvai alap, amelynek július óta felügyelő bizottsági tagja is.
Belgrádban viszont azt suttogják, hogy bizonyos Vladimir Mollof közvetített a szerb kormánynál, a már említett Leyne mellett ő volna a harmadik kulcsfigura, a szláv nevű "kénszagú bankár", aki ha kell hol svájcinak, hol orosz vagy bolgár származásúnak tünteti föl magát.
Ez a Mollof csakugyan Bulgáriában született, de nyomban a háború után még gyerekként hagyta ott az országot, távozott francia földre, mert politikus atyja szembeszegült a sztálini elkötelezettséggel.
A pályája nagynevű francia cégeknél indult, majd Svájc üzleti életében bukkant föl. Egy bankháznak lett a főrészvényese, kis pénzintézet, de párizsi székháza közel van a Diadalívhez.
Szerényen berendezett iroda helyiségekkel rendelkezik, viszont drága modern képzőművészeti alkotások díszítik, ő maga pedig kis éttermek törzsvendége.
A 2008-as pénzügyi válság kirobbanása után a bank másfelé kezdett orientálódni, olyan ígéretes tevékenységre, amely akár nemzetközi méretűvé is válhat.
A serkentő vállalkozón túl társultak hozzá olyan "óriások" is, mint a Goldman Sachs és a Deutsche Bank. Az eredetileg bolgár öttagú kis csapatot vett maga mellé, kiépítette közép-európai kapcsolatait, de egyszerre megjelent Közép-Ázsiában és Afrikában is.
Szófiában közismert a név, ezért a bolgár főváros hamar megnyitotta előtte a kapuit, felesége viszont szerb, így jutottak el Belgrádba.
Jó egy éve keltette föl a szerb kormány érdeklődését az érdekesnek ígérkező vállalkozás, az ottani kabinet úgy vélte, jó volna, ha részese lenne "nemzetközi hírnevű gazdasági figura" is.
Mollof, állítása szerint ő maga korábban nem ismerte DSK-t, de nem sokkal a New York-i Sofitel botrány után úgy vélte, "kihúzhatja a vízből", mentőövet dobhat neki. Mollof személyesen lépett összeköttetésbe a szerb kormány megbízottjával, így lett Strauss-Kahn "balkánivá".
Ami Thierri Leyne és DSK kapcsolatait illeti, alig két éve ismerkedtek meg egymással. "Közös barátok" révén kerültek kapcsolatba.
Leyne megkérdezte friss cimboráját, hajlandó volna-e világgazdasági problémákról és a pénzpiacokról menedzsereknek" konferenciákat tartani, ő pedig az ajánlatot "alázatos szerénységgel" köszönte meg és fogadta el.
Az LSK "bankházat" is vett lett a Dél-Szudánban, a Fehér Nílus partján felbukkant új államban, amelynek elnöke, sőt egész kabinetje nyomban fogadta DSK-t, sőt a szerbekhez hasonlóan rendkívüli tanácsadónak nevezte ki.
A folyamatot valójában ez indította el, de azóta más partnerek is tülekednek a "varázslóért". Leyne azt nyilatkozta a Le Figaro Magazine-nak, a nagynevű jobboldali hírlap hétvégi mellékletének, hogy "DSK ismét fontos személyisége a nemzetközi pénzügyi életnek".
A bolgár Mollof mellett Leyne az újjászületés másik előmozdítója. Azóta DSK Moszkvában két bankházban is felügyelő bizottsági tag, mindkettő a Roszneft olajcég fiókja, azé a cégé, amelyet Igor Szecsin, Putyin egyik közeli barátja vezet.
Arra egyelőre nem lehet számítani, hogy minden oroszok elnöke is fogadja majd DSK-t, már csak azért sem, mert a még teljesen lezáratlan New York-i Sofitel botrányon túl a pénzember ellen vár még egy franciaországi tisztázás.
A Lille-i Carlton hotelben DSK néhány hónapja egy estély védnöke volt, és mint utóbb kiderült, a vendégek zöme "rangos" luxus kéjhölgy.
Az ügyben ugyancsak per kezdődött, a vád ezúttal közönséges erotikus "kerítés". Azt rebesgetik, ez is egykönnyen megúszható, mert egy házigazdának nem kötelessége tudnia, hogy az invitáltaknak mi a tisztes polgári foglalkozásuk.
