A józsefvárosi kínai piac árusai megnyugodhatnak: noha pár héttel ezelőtt még oda, az ő piacuk helyére álmodták az Universiadéra érkező sportolók olimpiai faluját, de a meséből egyhamar nem lesz valóság.
Nem egész két hónapra volt szüksége a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS) és az Universiade Pályázat Előkészítő Bizottság korifeusainak, hogy rájöjjenek: túlvállalták magukat.
A keserű ébredés körülményei nem pontosan ismertek. Tény, hogy a múlt hét végén a magyar sajtó egyfajta nyomozásba kezdett, hogy kiderítse, mikor, hol dönt a Nemzetközi Egyetemi Sportszövetség (FISU) a 2019-es Universiade rendezési jogáról.
Az illetékesek előbb nem akartak információt adni, utóbb pedig azzal magyarázták a titkolózást, hogy a hivatalos döntést nem lett volna illendő megelőzni.
A "hivatalos hátraarc" végül múlt szombaton, egy közlemény formájában látott napvilágot, amelyben a MEFS bejelentette, eláll a 2019-es rendezéstől, amelyre legkorábban 2023-ban vállalkozna.
Más kérdés, hogy a visszalépés némi gondot okozott, mivel Baku október végi és Budapest szombati visszalépése után már csak Brazíliaváros pályázata maradt a FISU asztalán. Amely aztán el is nyerte a rendezés jogát.
Vagy kínját. Tény ugyanis, hogy a világ egyik legnagyobb, mintegy tízezer résztvevőt felvonultató sporteseményének rendezéséért nem versengenek az egyes városok.
Grandiózus eseményről vagy ugyanis szó, amely igen sokba kerül. Kazanyban az idén huszonhét sportágban rendeztek versenyt, amelyekre százhetven országból érkezett tízezer sportoló, s mintegy húszezer önkéntes segítette a szervezőket.
Kazany persze nagyon ki akart tenni magáért, a nemzetközi szövetség igényei szerényebbek. A minimális elvárás 13 sportág, ezen felül pedig már csak a pénz szab határt az elképzeléseknek.
Kazanynak, vagy korábban a kínai Shenzhennek ez aligha okozott gondot, s kezdetben úgy tűnt, hogy a sportért minden áldozatra kész magyar kormánynak is rendelkezésére áll a szükséges összeg.
Aztán kiderült, hogy még sem. Ami azért meglepő, mert az Orbán-kormány szeptember 11-i ülésén tárgyalt az ügyről, s elvi támogatását adta a projekthez.
Igaz, pénzügyi garanciát nem mellékelt a rendezéshez. Szegény egyetemi sportvezetők úgy gondolhatták, hogy Orbán Viktor szava - aki nagy büszkén maga jelentette be az Universiadéra történő kandidatúrát - garancia a pénzügyi fedezetre is.
Rosszul számítottak. Hogy mibe került volna Magyarországnak az Universiade? A költségeket kalkuláló munkacsoport 170 milliárddal számolt, de időközben újabb és újabb tételek merültek fel.
A MEFS szerint a tárgyalásokon kialakult rendezési feltételek alapján - különösen a fizetendő rendezési díjak összege és esedékessége miatt - nem tudták vállalni a 2019-es rendezést. Már csak azért sem, mert a nemzetközi szövetség előírásai szerint falut kellett volna építeni a résztvevőknek.
Hogy miért pályáztunk mégis az eseményre? Kamuból? Tudvalévő volt ugyanis, hogy a folyamatban lévő beruházások - a Puskás Ferenc Stadion, az FTC-pálya, a Tüskecsarnok rekonstrukciója - legfeljebb csak a bázisát adhatják a versenyeknek.
A vetélkedő megrendezéséhez föl kellett volna még húzni jó néhány létesítményt. Ami pénzbe, nagyon sok pénzbe kerül.
A kérdések számát szaporítja az is, miként lehetséges, hogy a sportért felelős államtitkár, Simicskó István a sajtóból értesült a magyar kandidálás visszavonásáról?
Az egyetemi sportvezetők saját szakállukra döntöttek volna erről, s még csak nem is tájékoztatják az illetékes állami vezetőt? Nehezen hihető. Annyi azonban biztos, Kamuversiadét már tudunk rendezni. Egyszer talán majd Universiadét is.
