A hétvégi szlovákiai megyei választások, az utóbbi évek megszokott receptje szerint, egyben magyar-magyar megmérettetést is hozott. Újra egymásnak feszült az egykoron egyeduralkodó Magyar Közösség Pártja, az MKP és a 2009-ben alakult Híd-Most. Pusztán a mandátumok számát nézve, győzelmet aratott az MKP, de kétségtelen, hogy az alig négyéves Híd is meghétszerezte korábbi képviselőinek számát. Az egyetlen megyei elnöki pozícióért folytatott megmérettetést azonban az MKP elnök Berényi József nyerte, nem egészen kétszáz szavazattal előzve meg a Híd jelöltjét. Az eredményeket értékelve Berényi, akinek a Híd azonnal felajánlotta támogatását a november 23-i második fordulóra, többek között azt mondta, hogy a „Híd Bugár Béla egyszemélyes show-ja. A szavazók a parlamenti választásokon Bugárra voksolnak, de a régiókban nincsenek olyan személyiségeik, akiket megszólíthatnának".
Tulajdonképpen igaza van, az MKP múltjával és beágyazottságával nehéz egy új formációnak felvennie helyi szinten a versenyt. Nem beszélve arról a magyar kormányzati támogatásról, amelyet az MKP élvez. Merthogy ez a magyar-magyar megmérettetés másik vetülete. A kiebrudalt volt MKP elnök, Bugár Béla 2009-ben elkövette azt a szentségtörést, hogy eltérve a kárpát-medencei magyar kisebbségi politikai szentírástól, nem etnikai, hanem interetnikus pártot hozott létre. A Híd-Most meghirdetett célja a szlovákiai politika etnikai megosztottságának meghaladása, alternatíva a nacionalizmussal és az intoleranciával szemben. Ám Orbánék szemében csak az a magyar, aki nem paktál le etnikailag idegen elemekkel, az „idegen” nacionalizmus és intolerancia alternatívája pedig a magyar nacionalizmus és intolerancia. Ezért Bugár Béla nem magyar vezető politikus Budapesten, nem partner, s mi tagadás, a jelenség a Kárpát-medence más magyar, úgyszintén etnikai alapon szerveződött pártjainak sem különösebben szimpatikus.
A hétvégi szlovákiai választás kapcsán érdemes elgondolkodniuk a magyar nemzetpolitikai szereplőknek határon innen és túl. Berényi ugyan „fényes” győzelmet aratott Nagy fölött a bemelegítő ütközetben, de a háborút esélye sincs megnyerni. Akkor lehetne megyefőnök, ha a Híd mellett a szlovák ellenzéki pártok támogatóit is maga mögé tudná állítani, amit viszont eleve ellehetetlenít az elzárkózó etnikai logika.
Előbb-utóbb dönteniük kell a magyar kisebbségi pártoknak, hogy beállnak az Orbán-kormány diktálta harcos nemzeti táborba, vagy folytatják a két évtizeden át hatékonynak bizonyuló kooperációt a helyi többséggel, saját közösségük és pozícióik érdekében. Methogy a kettő együtt nem megy, az egyre nyilvánvalóbb. Ez nem sok jót ígér a kizárólag etnikai alapú politizálásnak.
