Cseh Tamás halálakor Orbán Viktor önérzetesen jelentette ki: "A legjobb katonám volt!" Mármost, ha egy elismert művész, egyáltalában egy másik ember halála arra ad alkalmat valakinek, hogy a gyász idején is saját vezéri mivoltát hangsúlyozza, az illetőnek minimum az erkölcseivel, de még inkább a személyiségével súlyos problémák lehetnek.
Ezért nem lepett meg engem igazán, hogy a kormányfő október 23 - án, az állami ünnepségnek álcázott pártrendezvényen katonák sorfala előtt mondta el beszédét, demonstrálva, hogy az állami erőszakszervezetek mögötte állnak. Egyúttal hadba hívta hallgatóságát, és mintegy legyőzendő ellenségként jelölte meg a vele egyet nem értőket. A 2002-es törvényhozási választások két fordulója között uralkodott ilyen hangulat, amelyet már akkor is Orbán szított. Emlékszem a napjaink "SA-legényei" által kirobbantott utcai incidensekre, a másként gondolkodók szidalmazására és leköpdösésére, valamint a megtévesztett és kihasznált klerikusok szószékről elmondott kampánybeszédeire. A verbális terror azonban akkor kontraproduktívnak bizonyult, a társadalom ugyanis történelmi ismereteinek birtokában megriadt a Fidesz polgárháborús retorikájától. (Tegyük gyorsan hozzá: az első Orbán - kormány teljesítménye sem volt meggyőző.) Választási csalással sem az Erzsébet-hidat elfoglaló Lelkiismeret 88' nevű csoport kezdte vádolni a baloldalt. Egyik vidéki kampánykörútján Orbán Viktor kétségbeesésében a következő kijelentésre ragadtatta magát: "Vigyázzunk, mert csalafinta dolgok zajlanak a választóhelyiségekben!" (Ezt egy korabeli tudósítással tudom bizonyítani.)
Hogy Magyarország kettészakítása "ránk" és "őrájuk" érzelmileg mekkora károkat okoz, közismert, hiszen hatása szembeötlő hétköznapi kapcsolataink szintjén is; gondoljunk csak a politikai nézetkülönbségek miatt megszűnt barátságokra, sőt, megromlott házasságokra! Arról azonban kevesebb szó esik, hogy az ország megosztása és az állampolgárok militarizálása társadalmunk szociokulturális állapotát, sőt, bármilyen meglepő: közvetve hazánk gazdasági teljesítményét is befolyásolja.
A modern szociológia atyja, Émile Durkheim A társadalmi munkamegosztás című, korszakalkotó művében kétféle szolidaritást különböztet meg: a primitív mechanikus, illetve a fejlett társadalmakra jellemző úgynevezett organikus szolidaritást. Utóbbi előfeltételezi az egyének sokszínűségét, különbözőségét, amely a fejlett munkamegosztás, specializáció legfontosabb feltétele. Az archaikus társadalmakban ellenben a mechanikus szolidaritás az uralkodó; az egyének gyakorlatilag egyformák, egyazon dologhoz értenek, különbözőségük elhanyagolható. Ezen társadalmakra nem igazán jellemző a munkamegosztás, gazdasági teljesítményük ennek megfelelően gyenge.
Amikor Orbán Viktor a magyar társadalom uniformizálására tesz kísérletet, bizony a mechanikus szolidaritást erősíti hazánkban, s ezáltal gazdaságilag is egy kezdetlegesebb állapotra törekszik. Őt imádó, neki kiszolgáltatott és kritikai érzéket nélkülöző alattvalók tömegét szeretné látni országában, akiket képletesen és valóságosan is harcba hívhat. Szaktudás és műveltség nélküli közmunkásokat, akik a kiváltságos kevesek birtokain robotolnak.
Csupán rajtunk múlik, hogy látomása valósággá válik-e.
