Vajon miről írna ma a világsajtó, ha a hét végén Éliás Józsefnek állítottak volna szobrot egy református templomnál, és emlékeztek volna meg az Éliás által vezetett Jó pásztor Missziós Albizottságról? A református lelkész irányította szervezet a negyvenes években először zsidó származású reformátusokat mentett, aztán ’44-től, többek között Raoul Wallenberg közreműködésével több száz, vagy talán több ezer olyan ember életét óvta meg, akiket éppen a Horthy rendszer hatékony közreműködésével próbáltak halomra gyilkolni.
A mai reformátusok vezetői ismerik Éliást, maga Bölcskei Gusztáv püspök is büszkén említette nevét egy a szélsőségeseket elítélő konferencián. Ott egyébként felidézett egy történetet, amely szerint egy menekülő, bujkáló kislányt éppen egy református lelkész jelentett fel, s ezután egy másik református lelkész hozta ki a gettóból, a biztos halálból. Bölcskei püspök akkor nagyon becsületesen megjegyezte, hogy mind a két történetet fel kell idézni, ha tisztán akarunk látni.
Aztán ugyanez a püspök közreműködött egy Horthy emléktábla felavatásán Debrecenben, és csúnyán lehordta azokat, akik ott, akkor is mertek tüntetni ez ellen. Aztán még megvédte a szélsőjobbos, a Szálasi parlamenttel az utolsó pillanatig kitartó Nyirő József újratemetése körüli botrányos ügy szervezőit.
Most akkor melyik református püspöknek higgyünk? Annak, aki Éliásra, a Jó Pásztor Misszióra büszke, és közben szembe mer nézni a gyilkosok szövetségeseivé vált kollegáival, vagy azzal, aki Horthyt és a kormányzót éltetőket veszi pártfogásába?
A nagytiszteletű püspök nyilván pontosan tudja, hogy amúgy nem lehet egyszerre a gyilkosok és az áldozatok pártján állni. Könnyű erre rávágni, hogy egy lelkésznek egészen biztosan tudjuk, hol a helye. Mert nem olyan egyszerű ez.
Annyi más szempont is létezik. Például, ha a hívők egy része szimpatizál a gyilkosokkal, és a bűnsegédekkel, akkor el lehet várni, hogy a Tanító felvilágosítsa őket, ez miért nincs rendben így? Vagy válasszuk az egyszerűbb utat, és hallgassunk? Meg aztán egy püspöknek az is a feladata, hogy jó viszonyt ápoljon a kormányhatalommal. Különösen azzal, amely különféle csemegékkel, kézből eteti. Meg kell adni a császárnak, ami a császáré.
És ebben a pillanatban nem biztos, hogy a „császár” nagyon szeretne egy erős elhatárolódást ettől az egész Horthy szobor féle cirkusztól. Ott van például a parlament alelnöke, a Lakitelek Alapítvány legnagyobb fundraise-re (pénzgyűjtője), aki éppen csak a minap beszélt arról, hogy végre tisztára kellene mosni Horthy képét, és ehhez esetleg a pénzt sem kellene sajnálni egy újabb történeti kutatóintézethez. Szóval, jobb az óvatosság.
De hol vannak a mai kor igaz emberei, Éliás Józsefei? Mert hogy vannak a református egyházban is nagy számmal, abban biztos vagyok.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
