Ha nem szakmai szemmel nézem, akár bizakodással is tölthetne el, hogy a Magyar Hírlap egyetlen sort sem szentelt a Horthy-szobrot avató szélsőjobbos budapesti demonstrációnak. Még annyit sem, mint amennyit a lapban amúgy gazdagon költő kormány, illetve annak hű kiszolgálója, a valaha szebb reményekkel indult Rogán Antal.
A Fidesz frakcióvezetője ugyanis provokációnak nevezte a rendezvényt, hozzátéve, hogy "ez megint alkalmat ad nyugat-európai lapoknak arra, hogy a következő hetekben antiszemitizmust kiáltva rossz színben tüntessék fel Magyarországot." Szívesen hinném, hogy a Magyar Hírlap ízlésétől távol állónak tartotta a Horthy-szobrot, ezért hallgatta el inkább a megmozdulást, így például azt is, hogy milyen felháborodást és ellentüntetést váltott ki az esemény.
De hagyjuk is a Magyar Hírlapot, már az is hiba, ha komoly orgánumként tekintek rá, koncentráljunk inkább Rogánra és a Fideszre, illetve a kormányra. Igaza van Gerő András történésznek, amikor azt nyilatkozza, hogy maga a Rogán-közlemény is önleleplező; megtudhatjuk belőle, mit tart fontosnak, mit tart hangsúlyozandónak a kormánypárt.
Nos, nem azt, hogy egyértelműen és mellékmondatok nélkül elítéli a Horthy-kultuszt, hanem provokációról és a nyugati lapok esetleges, Magyarországot támadó írásairól beszél. A Fidesz már megint, úgy tesz, mintha tenne egy távolodó lépést a szélsőjobbtól, de valójában gondosan ügyel arra, hogy ott maradjon Horthy mellett. Eszébe sem jut szobrot dönteni, még verbálisan sem. Számára ugyanis ez egy valódi, megvédendő szobor.
