Balassagyarmat;ombudsman;menekültek;Székely László;Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal;közösségi szállás;

Illusztráció. Fotó: Thinkstock

- Menekültek abszurd élete

Senki nem tudja, meddig maradhat még a balassagyarmati közösségi szálláson az a 21 menekült, akinek hivatalosan tegnap el kellett volna hagynia a tábort. Úgy tudjuk, Székely László ombudsman arra kérte a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalt (BÁH), amíg a cikkünk nyomán indított vizsgálata véget nem ér, senkit ne költöztessenek ki.

"Az érintett 21 külföldi kiköltöztetésére nem intézkedett a hatóság" - így reagált a bevándorlási hivatal arra kérdésünkre, hogyan tudnak segíteni azokon a menekülteken, akiket Pintér Sándor belügyminiszter törvénymódosítása értelmében tegnap el kellett volna küldeni a balassagyarmati táborból.

A menekültek jogi képviseletéről gondoskodó Magyar Helsinki Bizottságtól úgy tudjuk, az alapvető jogok biztosa, Székely László arra kérte a bevándorlási hivatalt, amíg az értesüléseink nyomán indított vizsgálata nem fejeződik be, ne küldjenek el senkit a közösségi szállásról.

Viszont ezt kérdésünkre nem erősítette meg a BÁH, amivel együtt arra sem adtak magyarázatot, döntésükkel végül is hogyan írhatták felül a törvényt.

Így továbbra is teljesen bizonytalan, meddig maradhatnak Balassagyarmaton a menedékkérők, és mikor dobhatják ki őket úgy, hogy túlnyomó többségük valamilyen védelmi (például oltalmazotti vagy menekült-) státusz hiányában munkát nem vállalhat, ugyanakkor további ellátásra sem jogosult.

Többször felidéztük, az abszurd helyzetet az idézte elő, hogy a szeptember elsején megváltozott menekültjogi szabályok értelmében a korábbi 18 helyett már senki nem maradhat két hónapnál tovább a közösségi szállásokon, függetlenül attól, hogy született-e már döntés a menekültügyi eljárásában.

Ugyanakkor mint megtudtuk, a kiköltöztetés már nem fenyegeti azt a huszonéves szomáliai lányt, aki nyolchónapos terhesen vált volna hajléktalanná, ugyanis az utolsó pillanatban, szerda délután megkapta a menekültstátuszt, ezért átszállították Bicskére.

Az ő példája jól mutatja, mennyire abszurd az a többször elismételt kormánypárti álláspont, hogy a közösségi szálláson élőknek már mindegy, utcára teszik-e őket, hiszen mindegyikőjük a kiutasításra vár.

Rajta kívül egy huszonéves eritreai lányról írtunk még, az ő ügyében semmi nem változott, egyedül a bevándorlási hivatal jóindulatán múlik, meddig maradhat a táborban.

A húsz év körüli Khosal Khan Ahmadzai pedig most valahol a fővárosban bolyonghat, miután kidobták a debreceni menekülttáborból, ahová barátaihoz szökött be. Neki semmilyen védelmi státusza nincs, így csak koldulásból tehet szert a napi betevőre, amíg a rendőrök el nem kapják.

A helyzetet nyilvánvalóan csak törvénymódosítással lehetne rendezni, éppen ezért több ellenzéki politikus is cselekvésre szólította fel Pintér Sándort, ám egyelőre semmilyen válasz nem érkezett.

A Fidesz részéről egyedül Csach Gábor, Balassagyarmat alpolgármestere szólalt meg, aki azt mondta, pozitívnak tartják a szigorítást, amelytől azt remélik, kevesebb menekült kér majd hazánktól segítséget.

Hogyan lehet riportot készíteni egy olyan településen, ahol nemhogy névvel, de név nélkül sem áll szóba velünk senki? Ezzel a kérdéssel szembesült az ócsai lakóparkban munkatársunk, aki úgy tapasztalta: a félelemnek nincsen ésszerű oka. Ócsán az egyenszürke házak fele némán, üresen áll.