A stílus maga az ember. Talán elcsépelt a mondás, hiszen sokan, sokszor használják, nem is mindig megalapozott önigazulásukra, mégis nagyon igaz. Szó- és írásbeli megnyilatkozásaink szinte mindent elárulnak rólunk. A mai Magyarországon a politikai kultúra, ha úgy tetszik, kulturálatlanság teljesen jellemző a közállapotokra.
Mindig azt hihetjük, ennél már nincs lejjebb. Ám rendszeresen feltűnnek írásaikkal, kinyilatkoztatásaikkal olyan ékesszóló véleményvezérek, akiknek sikerül tovább tágítaniuk a bárdolatlanság határait. Az ember csak fogja a fejét egy a napokban nyilvánosságra került levél kapcsán is, amelyet hírhedt brüsszeli tudósítónk írt a Magyarországon ténykedő külföldi kollégáinak. Mondhatjuk, hogy intelmekről, egy újságíró erkölcsi felfogásának kifejezésmódjáról van szó, de olyan műremeknek azért nem nevezhetjük, mint mondjuk Kölcsey Ferenc unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak írt Parainesisét.
A szerző azt kifogásolta sajátos stílusában (jó érzésből inkább nem ültetnénk át magyarra, milyen jelzőkkel is illette kollégáit), hogy a Magyarországra akkreditált külföldi tudósítók elmulasztottak beszámolni „a szocialisták botrányairól”. Nyilván a szerzőnek szíve joga a politikai eseményeket úgy értelmezni, ahogyan ő akarja. Az azonban elég sajátos, mondhatni külföldön is példa nélküli, hogy saját kollégáit teremti le az ő – fogalmazzunk így – meglehetősen eredeti hangnemében.
Azt már megszokhattuk, hogy ha egy külföldi televízióban, vagy lapban a magyar kormányt bíráló beszámoló jelenik meg, nagykövetünk felháborodottan telefonál be a szerkesztőségbe, s tiltakozik „az ország” bírálata ellen. Ám hogy újságíró támad újságíróra, mindenképp új minőséget képvisel. Otrombán a hírünket rombolja.
A normális demokráciákban az a természetes, ha a tudósítók munkájába nem szólnak bele. Nem kezdőket küldenek ide, akik most ismerkednek Magyarország történetével, hanem olyan szakértőket, akik képesek súlyozni a hírek között, s csak akkor számolnak be egy eseményről, ha annak a háttere is kiderül. Ha nem - akkor hallgatnak. A kurucos hangnem itthon egy rétegnek biztosan elnyeri a tetszését, de a külvilág nem kér ebből.
