Ugye milyen borzasztó lenne, ha az ember vágyik egy szelet süteményre, és erre egy egész tortát akarnak lenyomni a torkán? Valahogy így vagyok a hírrel, miszerint országunk miniszterelnöke bejelentette - méghozzá nem is itthon, hanem Indiában, nemzetközi fórumon -, hogy a kormány törekvései szerint a jelenlegi mintegy 40 százalékról akár 60-70 százalékra is nőhet az atomenergia részaránya a magyarországi villamosenergia-termelésben.
A nukleáris technika nemcsak tiszta, a légkört nem szennyező energiatermelő megoldás, hanem többé-kevésbé a legolcsóbb is (amikor már leíródtak a beruházás költségei), ezért némiképpen hozzájárulhat a magyar politikai vezetés bűvös erejűnek tartott törekvéséhez, a lakossági energiaárak csökkentéséhez. Orbán Viktor kijelentése szerint: "az atomenergia-kapacitás bővítésének köszönhetően négy-öt év múlva Magyarországon lehet a legalacsonyabb a villamosenergia ára az Európai Unióban".
Ezt hogyan tetszik gondolni? Négy-öt éven belül az atomenergia révén lesz nálunk a villanyáram a legolcsóbb?
Villamosmérnökként most az örömtől repkednem kéne. Szerintem is valóban rendkívül fontos és előremutató a nukleáris energiatermelés (most nem szeretnék a radikális zöldek szélsőséges, a realitásoktól elrugaszkodott nézeteivel hadakozni), csakhogy a miniszterelnök állítása megdöbbentő. Ki sugallta ezt Orbánnak? Körülbelül másfél éve a Magyar Mérnök Akadémia szakmai eseti bizottsága küldött a kormányzatnak egy tanulmányt a magyarországi atomenergetikával kapcsolatos lehetséges megoldásokról. Javasoltuk a további alkalmazását, a jövőbeni bővítést, ám mi nem mertünk volna Orbán Viktoréhoz hasonló téziseket állítani. Talán azért, mivel mi szakértői vagyunk a témának.
Jó, hogy a kormány kiáll atomerőművünk bővítése mellett, nagy szükség van rá, hiszen mintegy negyedszázad múlva reaktoraink üzemidejének meghosszabbítása is lejár és le kell állítani az utolsó 500 megawattos reaktorunkat is. Nyilvánvaló, hogy addigra már működnie kellene legalább egy új reaktornak, amelyet rövidesen követhetne egy második is. A ma szóba jöhető ajánlatok tükrében 1000 és 1400 megawatt között lehet egy-egy új reaktor teljesítménye. Két új egység teljesítménye lényegében lefedné a mai négy reaktorét (jelenleg Paks 2000 megawattot tud adni, ami a mostani villamosenergia-igénynek mintegy 40 százalékát elégíti ki). Mindez akkor igaz, ha a jelenlegi fogyasztásnak megfelelő szintre terveznek. Azt, hogy az évek során milyen igényekre számíthatunk a mindenkori villamosenergia-ellátásban, a fogyasztási trendek alapján kidolgozott energetikai stratégiának kell alátámasztania, nagyon alapos és állandóan korrigált modellezéssel és számításokkal.
Hanem hogy jön ide az a 4-5 év, ami múltán az atomenergetikai bővítésnek köszönhetően nálunk lesz a legolcsóbb az áram az egész EU-ban? Tessék már számolni egy keveset! Egy új atomerőmű építésének, majd működésbe lépésének időtartama egyáltalán nem csekély. Kezdődik a pályázat meghirdetésével. A bővítésről szóló döntés után a tender kidolgozása legalább egy, de inkább másfél, akár két év is lehet. Mi most körülbelül a másfél évnél tartunk, ha - a többszöri halasztás után - ez év végéig meghirdetik a tendert (legalább is ezt állítja Németh Lászlóné, illetékes miniszter). Következik a jelentkezők feladata: minimum fél év, de lehet jóval több is, amikorra be kell adják a pályázatukat. Túl nagy választék nincsen, mivel kivitelezőként a világban fél tucatnál kevesebb vállalkozás jöhet számításba. Újabb több hónap, akár egy év is lehet a beérkezett munkák elemzése és értékelése, majd jöhet az eredményhirdetés. Következik a nyertes részéről a tervezés, sok egyedi részlettel, még ha maga a reaktor szabványos is. Ez is eltarthat akár egy-másfél évig. Most jön egy igen keserves, nehezen kiszámítható szakasz, politikai változások hatásaival. Kormányválságok üthetnek be, mint most éppen a csehek esetében, ahol már majdnem elfogadták a nyertest, de még korrupciós botrányok is terhelhetik az engedélyezési folyamatokat. Ebben a szakaszban a különféle engedélyeket kell beszerezni, ami párhuzamosan többnyire nem intézhető, hanem legtöbbször egymással sorba kapcsoltan történik és eltarthat akár két évig vagy még tovább. Már eltelt jó pár év a politikai döntéstől számítva, innen-onnan akár öt-hat is, és akkor még nem szóltam az ellenérdekeltek gáncsairól, tüntetésekről, buktatókról, akár népszavazásról is. No, kezdődhet végre maga az építkezés, ami megint csak nem kevés idő - jó esetben két-három, de sokkalta valószínűbb, hogy akár öt, sőt nyolc év is lehet. Aztán be kell a rendszert üzemelni, legalább fél, inkább egy év. Hát tessék összeadni: legalább egy évtizednél tartunk, de a tapasztalatok szerint többnyire tizenöt évnél is hosszabb idő lehet.
Mindezek folytán nagyon nehéz értelmezni miniszterelnökünk kijelentéseit, különös tekintettel az energiaárról. Mert a legolcsóbb valóban az atomenergia előállítása, legkevésbé függünk általa az üzemanyag-import hullámzásaitól, biztonságától, de azért közben meg is kell építeni egy, inkább két új reaktort, ami bizony nem kis költség, még ha különböző pénzügyi konstrukciókkal időben szét is húzható a kifizetése. Az is nagy előny persze, hogy az építés, és a főleg gépipari beszállítás, nagyon előnyös az országnak, nemcsak munkahelyek sokaságát teremti meg, hanem magas tudományos és műszaki kultúrát is hozhat.
Csak éppen mi köze mindennek a mostani, választások előtti rezsiköltség-csökkentési varázslathoz?
