A kiindulópont idézi Navracsics Tibornak október elején elhangzott szavait, amelyben immár a korabeli hivatalos Magyarországot is felelősnek tekintette a tömeges zsidó és cigány deportálásokért. Ez az önkorbácsolás – állapította meg a liberális párizsi újság kommentárja – nem példátlan. A budapesti hatóságok már 1946-ban említést tettek a felelősségről, de ha a fizikai erőszak ma ritkább is, a magyar antiszemitizmust heves szóbeli gyűlölet jellemzi, olyan, amilyennek Nyugat-Európában nincs nyoma.
Az Európai Unióban elképzelhetetlen, hogy az állam szubvencionálta Nemzeti Színház antiszemita darabot tűzzön műsorára, amitől csupán a tömeges tiltakozások hatására álltak el. Egy Jobbikos képviselő azt indítványozta, hogy készítsenek névsort a parlament zsidó származású képviselőiről, kétségbe vonván hazafiasságukat, miközben másik társa kiásná a XIX. századból az állítólagos zsidó „rituális vétkeket”. Az 1990-es években – említette meg a Le Monde cikkírója – úgy 15 százalékra becsülték a magyar népesség antiszemita hangulatát, 2006 óta ez elérte a húsz százalékot, amióta a Jobbik a politikai mezőnyben megjelent.
A Fidesz – foglalta össze következtetései a párizsi lap - gyakran elnézéssel reagál a vitriolos retorikára, és saját soraiban is eltűri az antiszemita lármázást. A jövő tavaszi parlamenti választások közeledtével változott a hang, mert az antiszemitizmus ellen megcélzott küzdelem lehetővé teheti a szélsőjobb elszigetelését, a konzervatívok párharcban állnak az elveszett szavazatokért. Az igazi választóvonal azonban másutt keresendő, az Európával kialakult viszonyban. Az Orbán Viktor által annyit emlegetett euroszkepticizmus csak fölerősödhet, miközben a Jobbik elszakítaná Magyarországot az Uniótól.
