A Mohácsi testvérek akkor is gyakorlatilag új darabot írnak, ha egy klasszikus mű sztoriját dolgozzák fel. A csillagos ég - Avagy a nemzetközi sikerre való tekintet című új mű alaptémája maga a színház. Mohácsi János rendező, aki szokásos módon István öccsével együtt írta a szöveget elmondta, hogy egyrészt egy valóságos történet inspirálta a témát, másrészt Goldoni A szmirnai impresszárió című darabja.
A valóságos történet a zalaegerszegi színház évekkel ezelőtti egy külföldi színházi szervezettel kapcsolatos kálváriája. Mint emlékezhetünk megjelent egy hír erről, amiről kiderült, hogy nem teljesen úgy van, mint ahogy korábban a színház állította. Mohácsi azonban hangsúlyozta, hogy a Radnóti Színházban hétvégétől látható új darabban nem tényfeltárásra vállalkoztak. Ezért csak kiindulópontként használták a történetet, a szövegkönyvben teljesen eltértek tőle, mint ahogy Goldoni művétől is. És ahogy A megbombáztuk Kaposvárt, a Csak egy szög, vagy legutóbb a Nemzetiben műsoron tartott Egyszer élünk esetében egy teljesen új, mai mű született.
Egy vidéki színházi társulatot meghívnak külföldre. Ennyi a kezdet, aztán a szerzők, ahogy szintén lenni szokott, teleírták az egészet poénokkal, nevettető, de nagyon is ismerős mondatokkal és figurákkal. Szerepel benne polgármester, színházi főguru, igazgató, főszínész, epizodista, főszínésznő, rendezőnő, ügyelő, súgó és még a portás sem maradhat ki a fordulatos cselekménysorozatból. A színházi főguru "a Honi Színi" szervezet nevében esküt tetet a színészekkel, sőt egy bizottság segítségével le is vizsgáztatja őket. Petőfi a Füstbement terv című versét kell mindenkinek elmondani, a bírálók pedig, hogy ne ismerjék fel az adott vizsgázót bekötött szemmel hallgatják a produkciót. Szó esik a Nemzeti koncepcionális direktívájáról is, nem mondhatjuk, hogy ne éreznénk áthallást a mai honi színházi eseményekre.
Ezzel kapcsolatban Mohácsi János csak annyit kívánt megjegyezni, hogy a Radnóti Színház vezetésétől teljes szabad kezet kapott a produkció megvalósításában, de hogy milyen irányban menjenek el és milyen legyen a poentírozás azt a társulat tagjaival együtt döntöttek el és végül teljes egyetértésben született meg a darab végső változata.
- Eléggé szkeptikus vagyok a mai magyar valósággal kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy keserűen kellene fogalmaznom a színpadon is. Eörsi Istvántól tanultam, hogy amíg tudsz vigyorogni, az azt jelenti, hogy még életben vagy - magyarázta a nevetésre ingerő momentumokat az előadásban a rendező. Azt már én teszem hozzá, hogy amin mi a nézőtéren nevetünk, az a valóságban sok fájdalmat is okozhat. Arra kérdésre, hogy a düh ihletője volt-e a produkciónak, Mohácsi azt válaszolta, hogy ezt ő inkább kaján derűnek nevezné. Azt viszont hozzátette, hogy azt már nagyon szánalmasnak és szomorúnak tartja, ha egy hatalom a központosítás egyik eszközeként az iskolarendőrség bevezetését fontolgatja. Mohácsi János ezúttal másodszor dolgozott együtt a Radnóti Színház társulatával, korábban Feydeau: Bolha a fülbe című bohózatát rendezte a Nagymező utcai teátrumban.
Kováts Adél is játszott az említett darabban, A csillagos ég című produkcióban is benne van. - A nézők számára mindenképp érdekes lehet, hogy bepillanthatnak egy színház groteszknek tűnő életébe, a szakmai és magánéleti konfliktushelyzetekbe, de a darab társadalmi mondanivalója valószínűleg legalább ennyire izgalmas. Emellett pontos képet ad a színészek kiszolgáltatottságáról is - fogalmazott a színésznő. - Mohácsi János előadásai mindig több dimenzióban mozognak, ettől olyan izgalmasak.- tette hozzá.
Pál András Kaposváron és Pécsett többször is dolgozott már együtt Mohácsival többek közt a Képzelt beteg, az Istenítélet és Az elveszett levél című darabokban. A Radnótiban viszont újnak számít, a mostani szezonban Bálint András igazgató invitálására szerződött a társulathoz.
- Érdekes, egyfajta mazohista dolog színésznek lenni, a színész szinte mindennek ki van szolgáltatva. Erre Mohácsiék darabja is rámutat. Mégis mi, akik ezt választottuk, a nehézségek ellenére nagyon szeretjük csinálni - fűzte hozzá a színész. - A csillagos égben sok irónia, önirónia feszül. A próbákon az ember rájött, hogy ugyanolyan érzésekkel, örömmel, bánattal küzd, mint a kollégája, a közös munka pedig egyszer csak megszüntetett mindenféle előítéletet, sőt biztonságot adott, mertünk önmagunk lenni egymás előtt. Ezt tartom a legfontosabbnak.