Ne a 450 hektáros nagybirtokok, hanem a családi gazdaságok nyerjenek az állami földbérlet-pályázatokon, ezért is megérdemelték a kishantosiak, hogy elveszítették az általuk művelt zsíros rögöket. Most egy helyett, nyolcan gazdálkodhatnak majd a kishantosi határban - örvendezett Fazekas Sándor, volt karcagi polgármester, jogász, vidékfejlesztési miniszter.
Valahogy mégsem tudok együtt örülni a miniszterrel. Vele ellentétben én ugyanis jártam Kishantoson. Igyekeztem objektíven vizsgálni a helyieket, hátha felfedezem rajtuk a nagybirtokos oligarchák jellemzőit, de nem volt szerencsém. Csupa elkeseredett "kisemberrel" találkoztam, akik azzal szembesültek, hogy az a kormány, amelyet hatalomra segítettek, hiszen 2010-ben a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ Közhasznú Társaság vezetői is a Fidesz mellett kampányoltak, rútul becsapta őket. Megsavanyodott az az üveg bor is, amit Belye Ferenc, a biogazdaság és népfőiskola ötletgazdája és egyik alapító-vezetője a térség fideszes országgyűlési képviselőjétől, valami Varga nevűtől kapott a sikeres korteskedésért. Ács Sándorné, agrármérnök, a másik alapító vezető, a társaság motorja pedig keserűen mutatta azt kedves kis ajándékot, amit Orbán Viktor kormányfő vejétől kapott két éve, amikor kivitte dániai farmer barátaihoz, hogy a Tiborcz gyerek elleshesse a fenntartható, tájba illeszkedő gazdálkodást, amiről az apósa annyi szépet és jót regélt választások előtt és után.
Nyilván a hantosi emberek is hibásak. Hiszékenyek és értetlenek. Mindent elhittek, amit a fideszes politikusok ígértek és értetlenek, mert föl nem foghatják, hogy egy nonprofit társaság, amelyik minden bevételét a gazdálkodásra, illetve a népfőiskolai képzésre fordította, s amely a hátrányos helyzetű település és térség egyik legbiztosabb kenyéradója volt, miért lett hirtelen megvetésre érdemes nagybirtok. Az sem fér a fejükbe, hogy ha ők a nagybirtok, akkor minek számít az az ifjú, "pályakezdő földműves" hölgy, akinek a papája és élete párja 2900 hektáron gazdálkodik? Azt sem képesek felfogni ezek a hantosiak, hogy ha ők a két évtizedes ökogazdálkodási tapasztalatukkal méltatlannak bizonyultak az állami föld talajkímélő, tájmegőrző művelésére, mitől vált érdemessé ugyanerre egy salgótarjáni építőipari vállalkozás tulajdonosa, aki a kishantosi pályázat kiírásának napján települt villámgyorsan a szomszédos Szabadegyházára, s a nagy sietségben elfelejtette a tevékenységi körébe az út- és csatornaépítés közé beíratni a mezőgazdaságot is?
A kishantosi biogazdaság november első napjától de faktó megszűnik. Az emberek mehetnek közmunkásnak, vagy napszámosnak az új földesurakhoz.
Talán kapnak munkát a saját földjükön. Vagy nem.
