Letöltendő börtönbüntetéssel és akár életfogytiglani szabadságvesztéssel is számolhat a 92 éves Biszku Béla az ellene háborús bűntett miatt szerdán emelt vád alapján. Tényleges életfogytiglan azért nem jön szóba, mert a vádbeli tettek elkövetésekor ez a szankció még nem létezett.
Az ügyészség közlése szerint a vádat az új Btk. alapján, az elkövetés idején hatályban lévő törvények szerint kell elbírálni.
A vád szerint az 1956-os forradalom leverését követően Biszku az MSZMP központi irányító testületének, a megtorlásokat, a polgári lakosság ellen bevetett karhatalmat irányító Ideiglenes Intéző Bizottságnak tagja lett.
Eszerint Biszku adott volna parancsot az 1956. december 6-án a fővárosban, a Nyugati pályaudvarnál történt, 3 ember halálával járó lövöldözésre, majd a két nappal későbbi salgótarjáni, 46 ember halálával járó sortűzre.
Ugyancsak vádolják Biszkut az MTA három kutatójának kínvallatása kapcsán, amiért hivatalból nem járt el a kínzókkal szemben, ellentétben az akkor hatályos törvényekkel.
Biszku a pártállami vezetők közül az első, aki a vádlottak padjára ülhet, a megtorlások politikai és katonai felelőseinek többsége ma már nem él. Az ügyészség hivatalból járt el 1994-től kezdve a sortüzek ügyében, miután az 1993-ban megalakult Történelmi Tényfeltáró Bizottság fel tudta deríteni a megtorlásokat.
Ennek ellenére kevés eredményre jutottak a hatóságok: 1994-ben még 33 ügyben folytattak nyomozást, de csak 8 esetben jutottak a vádemelésig, mivel az elévülés miatt az eljárásokat meg kellett szüntetni.
Az első ítélet épp a salgótarjáni sortűz kapcsán született 1995-ben, melyben a helyi kapitányság előtt tüntető ezerfős tömeget sortűzzel oszlatták fel.
A Fővárosi Bíróság emberiség elleni bűntett miatt Orosz Lajost öt év fegyházra, Lévárdi Nándor és Szoboszlai Ferenc karhatalmistákat 2-2 év börtönre ítélte, de a többi 9 vádlottat bizonyítékok hiányában felmentette, a döntést fellebbezési eljárásban a Legfelsőbb Bíróság (LB) is helyben hagyta 1997 januárjában.
A bíróságok ezután több ügyben elakadtak, mert a genfi egyezmények nemzetközi fegyveres konfliktusokra vonatkoznak, ám ez a helyzet Magyarországon csak 1956. november 4-e után állt be - így elévülés miatt zárták le akkor a kecskeméti gyilkosságok, illetve a tiszakécskei és a tatai sortűz ügyét.
A jogi helyzetet részben rendezte, hogy 1999-ben az LB elvi döntést hozott arról, hogy soha el nem évülő emberiség elleni bűntett a civil lakossággal szembeni fegyveres fellépés, és ezzel új eljárásokat írt ki.
Az egri sortűzper kapcsán azonban jogerősen is felmentő ítélet született 2000. júniusában úgy, hogy öt közül még három élő vádlottat bizonyítottság hiányában mentettek fel.
A tatai sortűz miatt 2001. novemberében az LB jogerősen 5 év szabadságvesztésre ítélte a 72 esztendős Korbely János nyugalmazott alezredest, és bár ez volt a salgótarjáni sortűzper után a második olyan ítélet, amely letöltendő börtönbüntetést állapított meg, az 1990-es közkegyelmek miatt a büntetést nem kellett letöltenie.
Néhány héttel később ugyancsak az LB hozott jogerős ítéletet a tiszakécskei és a kecskeméti kivégzések ügyében: Tiszakécskén 1956. október 27-én repülőgépről lőttek a fegyvertelen tömegre, amely 17 ember halálával járt, Kecskeméten két tüntetőt öltek meg. Mindkét ügyben 2-3 évig terjedő börtönt szabtak ki, amit ugyancsak a közkegyelem miatt nem hajtottak végre.
