A hét elején nyílt, Allegro Barbaro - Bartók és a magyar modernizmus című tárlat Baán László, az egyesített Magyar Nemzeti Galéria - Szépművészeti Múzeum igazgatója szerint áttörés, nemcsak azért, mert az egykori pályaudvarból átalakított Musée d'Orsay a világ egyik legjelentősebb múzeuma, hanem azért, mert épp ez a csaknem 58 ezer négyzetméteres, évente több millió látogatót fogadó intézmény őrzi azoknak a művészeknek a műveit, akikkel együtt, vagy akiknek hatására megszületett a magyar modernizmus.
Baán régi vesszőparipája a magyar képzőművészet nemzetközi kontextusba helyezése, és nemzetközi elismertségének növelése, ennek a jegyében született meg a Nyolcak bécsi, a magyar modernizmus római tárlata is a közelmúltban. A magyar művészetet bemutató külföld kiállítások sorában kiemelkedő a mostani párizsi tárlat, mert ilyen fontos múzeumban ilyen jelentős tárlattal még nem mutatkozhatott be a hazai képzőművészet. A tárlat a Musée d'Orsay saját kiállítása, költségeit a francia múzeum állta, miként a katalógust is ők adták ki. A következő lépés a főigazgató reményei szerint az Egyesült Államokbeli Museum of Modern Art (MoMA) lesz.
A sikerhez az is kellett, hogy Guy Cogeval, a Musée d'Orsay igazgatója elkötelezett híve a magyar képzőművészetnek, a múzeum grafikai kollekcióját bemutató katalógus címlapjára például egy Rippl-Rónai képet választott, s nemrégiben Budapesten vásárolt is a múzeum számára a párizsi Nabis csoport egykori tagjától egy jelentős olajfestményt, mely a mostani kiállításon is látható. Báan abban reménykedik, hogy a közeljövőben egy Rippl-Rónai kiállítás is létrejöhet a d'Orsay-ban.
Guy Cogeval a mostani tárlatról elmondta, hogy az 1980-as években a Louvre klasszikus modern anyaga számára létrejött múzeum kezdetben sokkal inkább felvállalta az összművészeti jelleget, mely mára is kissé háttérbe szorult. Az igazgató azonban szeretné a zenét visszahozni a kínálatba, korábban Mahler és Debussy munkásságának és képzőművészeti kapcsolatainak szenteltek már kiállítást, a mostani Allegro Barbaro ebbe a sorba illeszkedik. A magyar modernitás kapcsán egyébként a zenei szál egyáltalán nem erőszakolt, hiszen a XX. század elején nemcsak hogy szinte egyidőben lép fel Ady, Bartók, és a Nyolcak képzőművészeti csoport, (Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos) hanem utóbbiak jó barátságban is voltak modern zene úttörőivel.
A Nyolcak második tárlatán például Waldbauer-Kerpely kvartett Bartók Béla és Weiner Leó vonósnégyeseit játszotta, Bartók Béla pedig saját zongoradarabjait adta elő. Berény Róbert - aki maga is tehetséges muzsikus volt - készítette talán a leghíresebb Bartók portét, melyet évek óta nem láthat a magyar közönség, Bartók Pétertől erre a kiállításra sem sikerült megszerezni, bár a szervezők mindet bevetettek ez ügyben. Itt van azonban Berény Weiner Leóról, Márffy Ödön Kerpely Jenőről készített portréja, utóbbi Bartók zenéjének egyik legjelentősebb interpretátora volt.
Bartók zenéje épp ezért végig kíséri a tárlat látogatóját. A népművészet a magyar festészetre gyakorolt hatását bemutató teremben népzenei gyűjtéseiről tájékozódhat a néző, és Bartók által rögzített dalokat hallgathat, a másik teremben a Fából faragott királyfi egy felvétele megy, megint máshol Bartók egy eredeti felvételen az Allegro Barbarót játssza. Ezek az elemek szerves részei a tárlatnak, de mégsem törik meg annak dinamikáját. Minden teremben hallatszik Bartók muzsikája, mintegy aláfestő zeneként is élvezhető, de egy-egy félreeső vetítő teremben, vagy épp a kiállító terem közepén kialakított, félig lehatárolt kis pihenőben el is mélyedhetünk a gondosan válogatott felvételekben.
Az első terem, mintegy felütésként a Nyolcak önarcképeit vonultatja fel, itt is van néhány újdonság, Ziffer Sándor önarcképének az 1906-os párizsi Salon Salon des Independants-en maga Matisse talált helyet. A mostani tárlaton pedig Claire Bernardi a francia kurátora helyezte el Gauguin egyik önarcképe mellé.
A következő teremben azokat a képeket láthatjuk, melyeket a Párizsi művészeti iskolákba érkező magyar festők, többek között Czóbel, Berény, Perlrott-Csaba Vilmos festettek, hogy aztán meghódítsák a művészet akkori fővárosát, kiállítsanak a Salon d'Automne és a Salon des Indépendants tárlatain, vagy csatlakozzanak a Nabishoz, mint Rippl-Rónai, vagy a fauves-okhoz, mint Berény, vagy Czóbel. Nagyon érdekes Perlrott-Csaba Festőiskola című képe, melyet a tárlat kurátorai a Külügyminisztérium raktárában fedeztek fel nemrégiben. A képen egy mai is működő párizsi iskola munkájába pillanthatunk bele. Egy másik festmény segítségével pedig Matisse műtermébe léphetünk be, az azonosítást a mester több művén is felbukkanó bútordarab segítette - mondta Barki Gergely kurátor.
A harmadik teremben kilépünk a műtermekből és iskolákból a századforduló Párizsába, mely többek között Rippl-Rónai ecsetje által elevenedik meg. Rockenbauer Zoltán a tárlat harmadik kurátora elmondja, számos magyar művész itt Pariszban ismerte meg egymást, s kötött barátságot. Párizs után Budapestre vezet vissza a tárlat, majd Nyergesújfalura, Kernstok Károly villájába, ahol a magyar fauves-ok alkottak. Itt van a korszak talán legfontosabb műve is, Czóbel Béla Szalmakalapos férfije, mely Chicagoból érkezett a tárlatra. A két magyar kurátor megjegyzi, hogy az első világháború kitörése után Czóbelnek menekülnie kellett Franciaországból, műveit elárverezték, s zömük máig lappang. A kurátorok szerint - miként a magyar Nyolcak kiállítás kapcsán is - most is számos elveszettnek hitt kép kerül majd elő.
A tárlat a Nyolcakon túl Kassák köréig is eljutunk, legalábbis egy terem erejéig. Itt is vannak a franciák számára ismerős nevek, mint például Réth Alfrédé, aki az első világháborús internálás után visszatért Párizsba. Az ide vezető folyósón Berény Róbert Fegyverbe! Fegyverbe! című plakátjával szembesülünk, ami a mai politikai hisztériát tekintve akár bátorságnak is nevezhető a tárlat alkotói részéről.