Ha jóval nagyobb formátumú papírra készül a kép, akkor bizonytalan körvonalú fekete foltok és az üres helyeken szürke szín jelent volna meg. Akár "művészfotónak" is nevezhetnénk és a nagyobb fantáziájú nézők, akár a világ bizonytalanságát, széttöredezettségét is vizionálhatnák a fotó előtt.
Ami eredeti méretben, Londoni utcarészlet címen lóg a Nemzeti Múzeum falán, Robert Capa kiállításán, 1941-es dátummal jelezve, hogy ez az összebombázott angol főváros korabeli dokumentációja. Tehát "csak" egy riportfotó, legalább is az esztétikailag túlérzékeny fotószakírók szerint, akik rendszerint ezt a műfajt a "művészfotó" után emlegetik.
A fotó alapvetően a pillanat művészete, ami a riportnak kedvez, és talán még nagyobb művészi feladat a kompozíciót, a fények beesésének kiválasztását, a lehetséges mozgások bekalkulálását és főleg a legjobb pillanat megragadását eltalálni, mint akár a természet, akár az ember alkotta világ, akár a legegyszerűbb vonalak, formák testek kiválogatása - néha mesterségesen modellezve -, látványt létrehozni.Jó esetben ezzel is lehet asszociációkat kelteni, de alig elképzelhető a fotóriport elé helyezni.
Robert Capa ráadásul a fotóriport legembertpróbálóbb témáival foglalkozott, a haditudósítással és ennek a lenyomatait láthatjuk első sorban a Nemzeti Múzeum kiállításán. 1936 és 1954 között ott volt mindenütt ahol kattogtak fegyverek. Ott volt a Spanyol polgárháborútól kezdve - világhírét talán éppen az ott készült A milicista halála hozta meg -,a japánok Kínai agressziójáig, a II. Világháborúig, az arab-izraeli háború frontjain és végül Indokínában.
Akár azt is mondhatnánk: világcsavargó volt, csakhogy ő nem kíváncsiságból, a maga szórakozására járta a világot, hanem hogy dokumentálja a világnak, hogy "Így készül a halál". Ez volt egyik könyvének a címe. S igazán nem valami kényelmes körülmények között járta végig ezeket az utakat, gyakorta sátrakban, vagy ideglenes katonaszállásokon kellett meghúzni magát.
Gyakorta még laborálni is ilyen körülmények között kellett előhívni a filmeket. S, ha éppen nem ő tette, abban sem volt mindig szerencséje, hiszen majdnem hiába volt ott az első vízbeugró katonákkal, amikor azok Normandiában, a nevezetes Omaha Beachnél partraszálltak hajnalban, délután sikerült egy kórházhajóval visszamenni Portsmauthba, ahol átadta a 6 tekercs filmet és holtfáradtan lefeküdt aludni.
A lelkes laboránslány, aki szerette volna minél előbb látni a képeket, túlfűtötte a szárítót és így leolvadt az emulzió a celloloid szalagról. Összesen 6-8 képet sikerült úgy-ahogy megmenteni és ezek így is bejárták a világot.
Capa azért békésebb vidékekre is eljutott, így például a Szovjetúnióba, ahol John Steinbeckkel utazgatott és az Orosz napló című közös könyvükben 70 fotója jelent meg. Magyarországra kétszer jutott el. Egyszer még a háború előtt, amikor Kassák Lajos Munka köréhez csatlakozott, de nagyon hamar vissza kellett mennie Párizsba.
Másodszor a háború után 1948-ban volt itthon, akkor sok képet készített. Az egyik a Dunába roskadt híd fotója, amihez hasonló képek Budapest ostromának emblematikus jelképévé lettek.
Néhány évvel ezelőtt ugyanitt, a Nemzeti Múzeumban volt már egy Capa-kiállítás, sokkal szerényebb válogatással. Ez a mostani egészen kiváló. Nemcsak a falakon látható, eddig itthon nem látott képek miatt, hanem például olyan eredeti ötlettel is találkozunk, hogy szekrényekből fiókokat lehet kihúzni, ugyancsak képekkel.
Berendeztek egy szerkesztőségfélét is és egy sátorban laboratóriumot is berendeztek.( Szellemesen részletes életrajza nem a bejáratnál olvasható, amikor a látogató még türelmetlen, hanem a kijáratnál, amikor már láttuk az életművet.) Szöveget írtak még a földre is, ott lehet olvasni Capa elhíresült mondását: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel."
Mint tudjuk végül is túl közel ment a témájához, felmászott egy dombra, hogy jobb rálátása legyen a frontvonalra és e közben rálépett egy taposóaknára. Most tehát legjobb munkáival hazatért a Cápa. (Ami eredetileg magyar beceneve volt és maga választotta művésznevéül, állítólag azért is, mert ez hasonlított az akkor igen népszerű filmrendező Frank Capra nevére, így lett Friedmann Endréből Robert Capa.)
Ez a mostani kiállítás remélhetőleg az utolsó lépés, hogy most már végleg beköltözzön a készülő budapesti állandó múzeumába.
