A történelem érzelmi dimenzióit vizsgálja Gerő András történész új könyve - erről beszélt a napokban az ATV-n. A nemzettudat - véli - nem csupán a maga spiritualitásában, emocionalitásában nyilvánul meg, hanem olyan - akár prózainak is tekinthető megközelítésben, mint a nemzeti állatok kérdése. A kutyák esetében a nemzetiesítés például a XIX. század második felében kezdődött meg a különböző nemzetek körében. Különös, hogy miközben a kutyák 30 ezer éve együtt élnek az emberrel, csak e kései időben érezték szükségét az egyes nációk, hogy bizonyos fajtákhoz kötődve - vagy fajtákat magukhoz kötve -, is kifejezzék identitásukat.
Nemrégiben olvastam, hogy külföldön is egyre népszerűbbek a magyar nemzeti kutyafajták. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének elnöke mondta: fontos, hogy megtalálják a kutyusok újkori feladatköreit is. A magyar kutyafajták közül az ismertebbek óriási populációkkal rendelkeznek Európában, de a világ többi részén is. A legnépszerübbek: a puli - amelynek több színváltozata is van -, illetve a magyar vizsla. A komondor szintén népszerű külföldön, például Amerikában nagyon nagy létszámban él. Oroszországban, szintén jelentős létszámú komondort tartanak, és a többi volt szovjet területen is egyre népszerűbb a fajta.
A puli, a komondor és a magyar vizsla már meghódította a fél világot.
Ebben a tekintetben tehát már korábban megvalósult a mai magyar kormány világuralmi terve - igaz, még csak az ebek által. A glóbuszon szerteszórt magyar fajták milliói afféle "alvó ügynökként" képviselik hazánkat. (Érdemes lenne megfontolni szavazati jogukat is, amíg nem késő…)
Meg kell azonban találni a nemzeti fajtáinknak azokat az újkori feladatköröket, ami esetlegesen a vadászattól, a tereléstől elvonatkoztatható - mondja az ebtenyésztők elnöke. Alkalmasak lehetnek házőrzésre, tanyaőrzésre is, jelző kutyaként. Vadászkutyáink pedig igen kedves társak. Így lehetne átképezni őket mondjuk csibészelőből ölebbé.
A Horn-kormány időszakában a nemzeti kutyafajták tartása az állattenyésztési támogatási lehetőségek sorába bekerült, majd az Orbán-Torgyán-kormány hivatalba lépését követően onnan kikerült. Nyilván akkor még nem érezték meg a rejtett tartalékot az ágazatban. Mert hol volt még abban az időben a családi összetartás azóta ikonikussá vált szereplője, a vak komondor… Vagy még korábban a Magyar Vizsla.
Gerő szerint a kutyák révén behatolt a nemzettudat az állatvilágba is. Két amerikai szövetségi állam is nyilvántartja viszont már a nemzeti macskákat is, de Európában is megjelentek a nemzeti macskakataszterek.
Mi magyarok ezzel szemben eléggé el vagyunk maradva. Bár - véli a történész - itt van a szép új világ, bárki kitalálhatja azt is: mi a magyar - a macskákban.
De ha majd végre kijelöljük a nemzeti macskákat, sőt az Országos Főmacskát, kell talánunk nemzeti egeret is - gondolhatná a laikus olvasó. Pedig nem!
Az már van nekünk, akár címerállatunk is lehetne: a templom egere.
