Az én generációm tagjai jól emlékezhetnek arra a mozgalmi dalra, ami a "reakciósoknak" ígért szomorú véget "a vason, a vason, a lámpavason, jó magason…". Az Avanti popolo jó száz éve született. Azóta legalábbis Európában "finomult a kín", a konfliktusok megoldására jobb módszereket kerestek.
Sok évvel később - akkor éppen nem a baloldal jóvoltából -, aztán láttam a saját képemet a Kossuth-téri lámpaoszlopon lógni. Nem voltam egyedül. Minden oszlopra jutott a szocialista képviselőkből, amikor az egészségügy reformját tervező törvényeket tűzte napirendre a parlament. Nem ennek az írásnak a témája, miért maradtak szövetségesek nélkül a kormány reformtervei, a tartalomban vagy a módszerben volt-e a hiba. Politikai kudarc volt, és ez akkor is igaz, ha milliók civil tapasztalata szerint a helyzet az egészségügyben ma sokkal rosszabb.
Az ember nem őrzi legkedvesebb emlékei között, hogy lóg a vason. De azon újra érdemes gondolkodni: meddig terjedhet a politikai indulat? Mi az, amit már jognak is tiltania kell, és mi az, amire "csak" a civil erkölcsi normák nevében kell vétót mondani.
Utóbbira azért is nagy szükség lehet, mert a friss hírek alapján nem remélhetünk jogi védelmet a legotrombább gyűlöletkeltéssel szemben sem. Nem a bíróságnak volt dolga akkor sem, amikor 2006 őszén Gyurcsány-bábut égettek, a következő bájos rigmus kíséretében: "Ég a Gyurcsány, ég! El ne aludjék! Aki lángot látni akar, hozzon benzint még!" De nem emlékszem arra sem, hogy az akkori ellenzékből bárki megbotránkozásának adott hangot. Isten bizony, nem azért hányom ezt szemükre, hogy az Orbán-szobor ledöntését bőven lepipáló durvaságot tehessek a mérleg másik serpenyőjébe. Ez nem volna mentség. Ha a szomszédasszony laza erkölcsű, attól még nem buzdítom a saját lányomat hasonlóra. Más kérdés, hogy elcsodálkozom, ha ugyanez a szomszédasszony teszi szóvá az én lányom rövid szoknyáját. Ahogy azon is, hogy annak a két frakciónak a politikusai forgatják a szemüket, amelynek korábbi vezetői büszkélkedtek azzal, hogy négy évet főállású karaktergyilkosként töltöttek a parlamentben. Nekem a veréb se nagyon tetszik, de az meg különösen taszít, ha az illendő fejméretről épp a bagoly kezd kioktatni.
De ez még mind az erkölcs és illem megvitatható mezejéhez tartozna. Van viszont, ami jóval túl van a vitathatóság határán. A jogszabályok szerint bűncselekmény az úgynevezett közösség elleni uszítás. Már ha annak minősítik, ami. Csakhogy nem ez történt. A rendőrség szerint nem uszítás, ha valaki hasonszőrű közönség előtt szeretné a zsidókat Auschwitzba küldeni, és nem uszítás az sem, ha a cigányok házát dobálják meg kővel. Orbán-rezsim kontra civilek megint csak 1:0. A bejelentő civil szervezetek kezdeményezését elutasították, bűncselekmény nincs, eljárás nem lesz.
Csak emlékeztetnék néhány részletre, ami eszerint nem tesz szükségessé eljárást. A Betyársereg vezetője október 23-án arról szónokolt, hogy 1956-ban voltaképpen antiszemita forradalom volt. "Mert Rákosi Mátyás mi volt? Zsidó. Gerő Ernő mi volt? Zsidó.…. És Dániel Péter micsoda? Zsidó….Én nagyon útálom a fajtáját. Nekem az lenne egy hatalmas nagy erkölcsi felmentés, ha végre lenne egy olyan kormányunk, ami ezt a fajtát… újra marhavagonokba rakná és elvinné jó messzire."
Devecseren a Jobbik megmozdulásán a szónokok szerint a cigányokat, mint "genetikailag kódolt hulladékokat ki kell irtani a közéletből", sőt: "ki kell irtani az életterünkből". "Úgy szaporodnak ezek a férgek, mint a patkányok…meg fog szaporodni ezeknek a sátánfajzatoknak a száma". Hát persze, hogy féltégláért nyúltak a kezek. Az előző esetnél még éppen az volt az elutasítás oka, hogy a náci szónokot lelkes náci közönség vette körül, azokat meg boldog közösséggé egyesítette az Auschwitz utáni nosztalgia. Miért keltek volna egymással birokra?
Devecseren azonban a randalírozók megtalálták a cigányok házait. Ezért a rendőrségtől másfajta mentőkötelet kaptak. Eszerint csak az az uszítás, ami "nem átgondolt, indulatból, ösztönből fakadó, ellenséges, ártó megnyilvánuláshoz vezethet". A derék cigányüldözők pedig feltehetőleg nagyon is átgondolták szavaikat és tetteiket. Tehát nemcsak nácik között szabad nácinak lenned (lásd a Betyársereg ügyét), hanem akkor is szabad nácinak lenned, ha ezt átgondoltan és nem csak úgy zsigerből teszed.
Jó, mi? De ne tessék háborogni, pláne csak úgy indulatból, ösztönből, mert az tilos. Hiszen ez a rendszer lényege. Ha nem ösztönösen, hanem nagyon is tudatosan, nem indulatból, hanem átgondolt politikai terv alapján uszítják egymásnak az embereket, akkor az rendben van. A kormány is éppen ezt teszi. Tudatosan gerjeszt konfliktusokat, szít gyűlöletet különböző csoportok között, mert életeleme a társadalmi háborúk közege. Csak ilyen légkörben tudja a baloldalt megsemmisítendő hazaárulónak, Európát a magyarok esküdt ellenségének feltüntetni. Ha nincs háború, akkor minek volna vezénylő tábornok?
Ha nincs ellenség, akkor még végül maguk között kellene a rossz kormányzás felelőseit megtalálni. Ezért kell a hajléktalanok ellen uszítani a még fedél alatt élőket, a szociális segélyre szorulók ellen a még keresőket, a nők ellen a férfiakat, a szinglik ellen a családosokat, a bankok és a külföldiek ellen pedig mindenkit. Nem bűn ez, hiszen nem indulatból, hanem tudatos érdekből fakad. Nem is várhatjuk, hogy a bíróság ítélje el. Itt csak a civil választók szolgáltathatnak majd igazságot. Ha rájönnek, miről szól a mese. Hogy az egész ország egy nagy Devecser.
