Közönséges lopásnak nevezte Dés László zeneszerző lapunknak a Parlament által hétfőn meghozott törvénymódosítást, mely szerint ezentúl az üres adathordozókba, például CD-lemezekbe beépített jogdíjak negyedét nem az Artisjus osztja fel a művészek számára, hanem az NKA büdzséjébe kerül.
Az éves szinten 700 milliós összeget korábban az Artisjus, illetve az egyes jogkezelők a művészeket megillető jogdíjak arányában osztották vissza az alkotók számára. Az üres adathordozókba beépített díjak valójában nem jogdíjak, hanem kompenzációs díjak, így a módosítás vélhetően nem ütközik az uniós jog előírásaiba.
Tóth Péter Benjamin az Artisjus kommunikációs igazgatója szerint a jogalkotó számára az ötletet egy idén nyári európai bírósági döntés adhatta, mely törvényesnek ismerte el azt az osztrák gyakorlatot, mely az üres adathordozókba beépített kompenzációs díjak felét szociális és kulturális célra használja fel, s csak a másik felét osztja vissza a művészek számára. Ugyanakkor Ausztriában nem az állami mecenatúrába folyik bele a pénz, mint nálunk fog. A jogkezelők egyébként szolidaritási szempontokat is mérlegeltek az üres adathordozókból befolyt pénzek felosztásánál, például csak 5000 példányig veszik figyelembe a lemezkiadások adatait, ami a kisebb, feltörekvő zenekarok számára már eddig is kedvezőbb elbánást eredményezett.
A művészek a döntést megelőzően közzétett nyílt levelükben elsősorban azt kifogásolták, hogy megkérdezésük nélkül döntött a kormány az őket illető pénzekről. Czutor Zoltán a Belmondo együttes frontembere szerint jogsértő az eljárás, hiszen jogdíjat csak akkor lehet szedni, ha azt az érintettek képviselői osztják fel azt a jogdíjak tulajdonosai között. Ellenkező esetben pusztán egy új adóról van szó. Szerinte csúsztatás L. Simon László, az NKA alelnökének az védekezése, hogy továbbra is a művészek osztják fel, és kapják az ebből befolyó pénzt, hiszen az NKA-ban nem maguk közül választják a képviselőiket az alkotók. Az az érv is hamis, hogy az Artisjus működési költsége magasabb, mint az NKA-é, hiszen előbbi jelentős hálózatot kénytelen fenntartani a jogdíjak beszedésére, míg az NKA forrásait zömében az állam biztosítja.
Dés László szerint pontosan mutatja egy kormány törvénytisztelő magatartását az, hogy hogyan áll a jogdíjak kérdéséhez. A Szovjetunióban például könnyedén átléptek ezen, engedély és honorárium nélkül adtak ki felvételeket. Minél autokratikusabb egy hatalom, minél fejletlenebbek egy társadalom demokratikus hagyományai, annál kevésbé fontosak számára ezek a jogok. Fábri Péter író szerint a lépés a nemzetközi jogkezelők rosszallását is kiválhatja, hiszen a jogkezelés nem magyar belügy, a mintegy kétszáz ezzel foglalkozó szervezetet kölcsönös szerződések kötik egymáshoz. Az író szerint ezzel a kormány túllőtt a célon, a rablás mellett ostobán is cselekedett. Fábri szerint a Fideszt támogató művészek azt kapták jutalmul, amit a többiek büntetésül, ám ezúttal a hatalom által kedvelt művészek is kinyilvánították nemtetszésüket.
Dés László felhívta a figyelmet, hogy nem ez az első eset, amikor a hatalom pénzt vesz ki a művészek zsebéből. A jogkezelők - nemzetközi trendek alapján - a jogdíjak mintegy 10 százalékát leválasztják. Ezt az összeget díjak, szociális támogatások, ösztöndíjak, projekttámogatások formájában visszaosztják tagjaik számára. Fábri Péter író szerint igyekeztek minden irányzatot bevonni a díjakat elosztó kuratóriumba, melynek munkáját állandóan változó összetételű bizottságok segítették, melybe az Artisjus fennállása óta több száz alkotó dolgozott. A kormány azonban tavaly úgy döntött, hogy ennek az összegnek a 70 százalékát, mintegy 400-500 milliós összeget szintén átirányítja a Nemzeti Kulturális Alapba. Ott ugyan a jogkezelők képviselőit is magában foglaló külön kollégium osztotta fel a pénzt, az eddigi egyetlen alkalommal. Ismeretes, ettől a kollégiumtól kapott 400 ezer forintot nemrégiben Petrás János a Kárpátia frontembere is.
L. Simon László nemrég azt közölte, hogy megszüntetik ezt a kuratóriumot. A jogkezelők egyelőre csak ígérteket kaptak, hogy bevonják őket is az elosztásba. A jogdíjakat az Attisjus szedi be, ám a továbbosztást négy másik jogkezelő szervezettel együtt végzi. Az Artisjus a zeneszerzők és írók jogdíjait kezeli, külön szervezet kezeli a filmes, az előadó-művészeti, hanglemezkiadói és a vizuális alkotók jogdíjait.