Köszöntünk szépen - Egység(es) ünnepi beszédek
A királyok, államfők karácsonyi, újévi beszédeit józanul kezeljük – feltéve hogy csak éjfélkor kezdtük a pezsgőzést. Egyszerű gesztusnak tartjuk, vagy meghallgatjuk, vagy nem, és elfelejtjük. Azaz, elfelejtenénk, ha az újév nem az elemzésükkel kezdődne a médiában. Már az új évszám ízlelgetésének örömébe, a remény egy-két napjába is belemérgez a politika: rám figyeljetek, és rögtön veszekedjetek egyet azon, jól beszélt-e az elnök, mennyire a kormány embere, milyen a kormány, milyen az ellenzék. Ha lehet, ne dőljünk be. Ne izzadjon felség, nyugi, elnök úr, mondja, ami eszébe jut, annyi is elég, hogy „boldog új évet”. De az urak szeretnek az egységről, állandó újrakezdésről szónokolni. Ezekre persze száz év múlva is biztosan lesz igény, ami konzerválja a beszédek időtlenségét, a közhelyek hervadhatatlanságát. Akadnak azért kivételek is, mikor hiba csúszik az ünnepi mátrixba.
