Az ország visszafoglalása nem fulladhat komolytalanságba ebben a játékban, ahol a NER legyőzése a tét
Az ember évezredek óta választ. Látszólag nem is olyan rosszul, hiszen itt vagyunk, a tápláléklánc csúcsán, és még mindig van választásunk. A pszichológus szerint ezzel együtt az önbecsapás művészei vagyunk. A félresiklott döntést ráadásul körömszakadtáig magyarázzuk, akár azon az áron is, hogy a másikat földre szállt gonosznak bélyegezzük világegyetemi egyenletünk/lelki békénk nyugalmi állapotához. Ismerős? A fogyasztás/választás motivációi régóta foglalkoztatják a kutatókat. A politikai termékek piaca is, amelyre ugyanúgy előhívható a kereslet, akár a kovászos uborkára és a veterán autóra. Van kereslet a Pénztáros Lőrinc és a Na Helló, Röfi-pólóra, amint a náci háborús bűnösöket éltetőkre is. Vásárlói döntéseink optimalizálásával csehül állunk. De miért rázzuk a ketrecet állatkerti rézuszként, ha nem muszáj?
