Egy pályaelhagyó pedagógus gondolatai szeptember elseje előtt

Még mindig tanévekben számolok. Az év szeptemberben kezdődik, és júniusban ér véget. Mint általában a pedagógusok, én is így választom el a gondolkodásomban azt, ami idén volt, és ami jövőre lesz. Pedig már becsuktam magam mögött a közoktatás ajtaját. Azt mondják, tanárnak lenni hivatás. A tanár szó alatt értve mindenkit, aki tanít, akár óvodában, akár általános vagy középiskolában. Sőt, a felsőoktatásban is. Annyiszor kapja meg a tanár, hogy ő nem a pénzért, hanem a gyerekek szeretetéért, a tudás átadásáért dolgozik. Amit ő végez, arról sokan szeretnek úgy gondolkodni, hogy az nem is munka, mert a tanár számára a tanítás élvezet, amely önmagában hordja a jutalmát.

Gond lehet a diplomákkal

Bár a kormány nevezheti ki a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) elnökét és tagjainak felét, az erőforrás minisztérium szerint a testület független, így indokolatlan a MAB felfüggesztése az európai minőségbiztosítási szervezetből. Ráadásul a tárca - éppen a MAB-bal ellentétben - azt állítja, hogy a testület továbbra is az ENQA teljes jogú tagja.