Nyelvésztábor Széphalomban

Kosztolányi Dezsőt szeretném idézni Ábécé a nyelvről és lélekről című (1927-ben lejegyzett) írása nyomán: „Csak anyanyelvemen lehetek igazán én. Ennek mélységes mélyéből buzognak föl az öntudatlan sikolyok, a versek. Itt megfeledkezem arról, hogy beszélek, írok. Itt a szavakról olyan régi emlékképeim vannak, mint magukról a tárgyakról. Itt a fogalmak s azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadtak.”