Választópolgár
(Népszabadság, 2002. január 12.)Szent fogalom. Mert profán szentség is létezik. És ez ilyen. A francia forradalomtól számított demokratikus politikatörténet legfontosabb öröksége. Hiába létezett már voksoló "démosz" az antik Athénban meg Rómában is: a modern, mai értelemben vett választópolgár, aki a maga képviseleti demokráciájának (elvben) abszolút gazdája (lehet); ez a választópolgár az angol polgári átalakulást és a felvilágosodást követő forradalomban született (bármennyire is elfajult a forradalom), s a civilizációs Nyugat legfontosabb eleme. Büszke, civil aurával övezett fogalom, szuverén személyiséget, egyenes derekat és tartást szuggerál. Legalább is tiszta, eredeti értelmében.