Műfajinnováció a horror határain: közösségi finanszírozásban forognak Helmeczi Benjamin hátborzongató filmjei
Az első mozgóképekkel csaknem egyidős a horror műfaja, a fantasztikum legszélsőségesebb, egyben leginnovatívabb formája, melyben főszabály szerint a legrosszabbnak kell bekövetkezni, és ez rendre meg is történik. A latin horrere (rettegés, iszony) szóból eredeztetett műfaj határátlépő alkotásai sokkolnak, borzongatnak, felfeszítik legbelsőbb félelmeinket, sokszor mitikus szörnyekre, zombikra, vámpírokra kivetítve ezeket. Olykor pedig az emberi természet sötét oldalát tárják fel, mint Helmeczi Benjamin rövidfilmje, az Évforduló, mely a családon belüli bántalmazást mutatja be hátborzongató módon. Hamarosan elkészül Vulpes című thrillertrilógiájának első része is, melyben egy titokzatos, sötét figura állatkínzókat büntet meg könyörtelenül. A morális dilemma a nézőkre vár, míg az író-rendező már következő filmjét tervezi: néprajzi slasherfilmet forgatna egy busómaszkos sorozatgyilkosról. A horroráron forgatott, nevetséges történelmi fikciókról és az Oscarra is nevezett magyar skanzenhorrorról azonban sarkos véleménye van, amit filmkritikáiban rendszeresen kifejt.
