Kíméletlenül szarkasztikus börtönmonológ

Régi adósságot pótol dicséretesen az Örkény Színház. Az Asbóth utcai stúdiójában műsorra tűzte az 1956-os forradalom 60. évfordulójára időzítve Eörsi István Emlékezés a régi szép időkre című börtönmonológját. Eörsi szövege, amelyben börtönéveit idézi fel, könyv alakban már korábban megjelent. Az egyszemélyes előadásban Znamenák István lényegül át Eörsi Istvánná. Remek színészi arányérzékkel jeleníti meg a politikailag és magánéletileg is érzékeny epizódokat is tartalmazó fanyar és önironikus memoárt.

Benne lakozott Svejk és Don Quijote

Eörsi-ünnep címmel megemlékezés-sorozat indul vasárnap a Trafóban, ezt egy beszélgetés követi majd kedden Eörsi István halálnak tizedik évfordulóján. Október 22-én az OSA Archívumban tartanak egy konferenciát szintén az író két különböző arcát felidézendő Homo Politicus, Homo Ludens címmel. A sorozat szervezői: Eörsi László történész, az író fia, Lengyel Anna dramaturg, aki a kaposvári színházban volt kollégája Eörsinek és Vágvölgyi B. András filmrendező, író, újságíró, aki monográfiát is írt az íróról. Őt kérdeztük Eörsi Istvánról és az író örökségéről.

A szegényeknek nincs happy end

Bodó Viktor rendező a Vígszínházban a Koldusoperával nagyjából ott folytatja, ahol A revizorral abbahagyta. A Koldusopera is - akárcsak a Gogol műve alapján született előadás - tele van poénnal, kiszólással, burleszk elemekkel. Csakhogy míg A revizornál szertelen politikai kabarét láthattunk, ahol a színházi kifejező eszközök gyakorlatilag nem ismertek határt, addig a Koldusoperánál az eszköztár Brecht szelleméhez hűen letisztultabb.